Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

volt, hisz a tüdőgyógyászat mindig hiányszakma volt. Sem szakmai, sem anyagi presztízse sohasem volt. 6-7 emberre szívesen emlékszem vissza, szerettem Rékási Máriát, O nálam kezdett, baráti viszonyban maradtam Tráger Máriával, Horváth Máriával, Angi Edittel. Jó emlékeim vannak Major István kollégámról is. Hogyan tolerálta a hivatását a családja? - Én nagyon unalmas ember vagyok. 45 éve ugyanaz a munkahelyem, ugyanaz a férjem, ugyan abban az 50 nm-es lakásban élek. Férjem pedagógus, dolgozik ma is. Két lányom van, egyik műszaki főiskolát végzett, a másik pedagógus. 5 unokám közül a legidősebb 18, a legkisebb 6 éves. Vannak-e régi álmai, amiket most, mint nyugdíjas megvalósít? - Szerettem utazgatni, ha sok pénzem volna, most is azt tenném. Sokat fogok olvasni, szeretem a képzőművészetet. Kicsit félek, hogy mi vár rám a nyugdíj során, de majd kialakul. 2008. január 198