Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Iii» ben városi képviselő voltál. Tagja vagy-e jelenleg valamelyik párt­nak? - Valóban önkormányzati lépvi­selő voltam 1990-1994-ig. Azóta semmiféle pártnak nem vagyok tagja. Párton kívüliként nem is kívánok aktívan politizálni. Ret­tenetesen csalódtam a politiká­ban. Mi a rendszerváltozás kö­rül azt hittük, hogy valami nagy dolognak vagyunk tanúi - akkor azt hiszem így is volt. Minden­ki érdekektől mentesen végezte a dolgát. Amikor rájöttem arra, hog)' beférkőzik a politikába az érdek, akkor azt mondtam: elég. Azóta nem politizálok. Örülök neki, hogy mások is úgy gondol­ják, én független vagyok, hiszen a megyei közgyűlésen 3/4-es több­séggel kaptam bizalmat, ami azt jelenti, hogy több párt, és a füg­getlenek is rám szavaztak. A jelenlegi kormány egészség­politikájával egyetértek. Ezeket a reformokat, melyeket a kor­mány és a minisztérium hirdet, meg kell valósítani, mert úgy ér­zem végre egy tudatos, kiérlelt egészségpolitika körvonalazódik, amely már nagyon hiányzott az egészségügyből. Ez a politika szükséges ahhoz, hogy az egész­ségügv alulfinanszírozottsága és egyben rettenetes pazarlása végre megszűnjön, és megtörténjék az igazi rendszerváltás az egészség­ügyben is. Az egészségügyben reformlépé­sekre van szükség. Azt hiszem ebben minden párt, és civil szer­vezet egyetért. Nem gondolom, hogy ebben a kérdésben politikai csatározásokra kerülne valamikor is sor. Egyetértek, hogy reformlépések­re van szükség az egészségügyben, igaz, hogy a városban mi vagyunk a 2. nagyüzem. Mégis kórházunk­ban az átlagbér nem éri el a 45 ezer forintot. Ha sor kerül a mi­nimálbér tervezett emelésére, ak­kor intézményünkben átlag közel ezt az összeget vihetik haza az itt dolgozók. Véleményed szerint mi­koira tehető az az idő, amikor a dolgozók is érzik majd a reformok pozitív hatását? - Azt tudnám mondani, hogy a gazdasági mutatókban az elmúlt évben 4-5 százalékos emelkedés mutatkozott, tehát nagyon jó irányba halad az ország. Közel ál­lunk az uniós csatlakozáshoz. Eh­hez az egészségügynek is fel kell zárkóznia. A célom az, hogy a kór­ház életében az üzemgazdálkodá­si szempontokat bevezessem. En­nek alapja az endofinanszírozás és a nyereségképzésre ösztönző belső érdekeltségi rendszer kidol­gozása. Az biztos, hog)' egy vállalat működéséhez elengedhetetlenül szükséges az ott dolgozók meg­elégedettsége. Hiszen az elége­184

Next

/
Thumbnails
Contents