Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Kórházigazgatói ténykedésed alatt mit érzel a legnagyobb po­zitívumnak, ami a nevedhez köt­hető? - Elsősorban a tárgyi feltételek javítását. Amikor idejöttem, a kórház fűtését a jelenlegi röntgen helyén álló két kimustrált moz­dony kazánja biztosította. Állan­dó témája volt a megyei lapnak, hogy ezek a mozdonyok micsoda füsttel borítják be az Aranyhegyet és Esztergomot. Az új kazánház már megépült, de kiderült, hogv a kórházban a csővezetékeket át kell építeni. Óriási építkezés in­dult meg, az egész kórház árkok­kal volt tele, fahidakon vitték a betegeket. Mi az, amit nem sikerült megva­lósítanod, ami elé akadályt gör­dítettek? - A legnagyobb akadály a Megyei Tanács volt. A pénz mindig a me­gyének kellett! Szerencsém volt, mert a megyei pénzügyi osztály vezetője, Zajovics Feri, esztergo­mi volt. O sokat segített nekem és a kórháznak. Az esztergomi vezetéssel nem volt problémám. Milyen igazgató voltál? Ezt per­sze másoknak kell megítélni, de Te hogy érzed? - Egész életemben jellemző volt a keménység és a nagy munka­bírás. Ezt vártam el másoktól is. Igazságos voltam, ezt merem állítani. Voltak itt viták akko­riban, hog)' osszuk a kórházat kis és nag)' osztályokra. Én azt mondtam, ilyen nincs. Akinek sebészeti műtétre van szüksége, annak a sebészet a nagy osztály, aki pedig éjszakákat nem alszik, csak vakarózik bőrbetegsége mi­att, annak a betegnek az a fontos. Igyekeztem mindenkit a munká­ja alapján elbírálni. Talán vannak még, akik emlékeznek például a két Csornaira. Imrének félelmetes ereje volt. Sokat találkozok vele ma is. Egy meggörnyedt, leso­ványodott ember. De akkoriban a jutalomosztásokkor ő mindig kapott valamit, de a Csornai test­vérek munkáira mindig is számít­hattam. Nem lehet megkerülni, ha a '70­as évekről beszélünk, hogy milyen szerepe volt a pártnak az igazga­tásodban? - Nézd, én párttag voltam, de legtöbb bajom a párttal volt. A kórházi párttitkár és a pártbizott­ság titkára nagyon jó viszonyban voltak. Egy alkalommal például a belgyógyászat jövőjéről a párttit­kár tájékoztatta úgy az orvosokat, hogy én nem is tudtam róla. Fel­hívtam a párttitkárt és elmond­tam a véleményemet, ugyanak­kor a pártbizottság titkárától is kértem meghallgatást. 2 hét múl­177

Next

/
Thumbnails
Contents