Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

tem. Helyhiány miatt utasítottak el sorozatosan. Ennek többféle oka van, amit nem akarok boncolgatni. Főként az édesapám katonatiszti múltja határozta meg ezt a dolgot. 35 éve érettségiztem, és 1970-ben kezdtem el az egyetemet. Az itt töltött évek alatt közösségi munkát vállaltam. A diákbizottságnak voltam helyettes titkára és pár éven keresztül a kollégium stúdióját is én vezettem. Hasznosítottam az egyetemi évek előtt tanult szakmámat is. Ugyanis 2 évig az akkori Relé Gyárban dolgoztam és elektrotechnikai műszerészi képesítést szereztem. Mindig szerettem a műszerekkel foglalkozni. II. éves koromtól az Flettani Intézetben voltam TDK-s, a Grostyán-féle la7 j boratóriumban dolgoztam. Végül is az experimentális munkánál jobban szeretem volna foglalkozni az emberekkel. Kikre emlékszel vissza az egyetemi oktatóid közül? Az anatómia professzora Flerkó Béla, a kórboncnok Romhányi György és a belgyógyászatot oktató Hámori Artúr voltak számomra meghatározó egyéniségek, de az egész professzori gárdát felsorolhatnám. Mindenkire szívesen és szeretettel gondolok vissza. A professzorokon tiíl - feltételezem - volt még egy ember, aki meghatározó volt a pályád alakulásának szempontjából és itt az eló'dödre gondolok. - Igen. Amikor 1976-ban kinevezték Szontagh Csabát kardiológus főorvosnak, megkérdezte tőlem szeretnék-e vele dolgozni. Azt mondhatom, hogy mindent tőle tanultam a gyakorlatban és az elméletben egyaránt. Az ő útmutatása szerint próbáltam megszerezni azt a tudást, ami ahhoz kell, hogy kardiológusként működhessek. Minden elődödnek volt valami jellemző hobbija, ami a szakmán kívül jellemezte. Szontagh Csaba példáid szerette a verseket és komoly irodalmi műveltsége volt. Neked mi a hobbid? - Szeretem a zenét, a vízi sportokat. Szívesen síelek. Olvasni is szeretek, bár ez az utóbbi időben főleg a szakirányú olvasást jelenti, a szépirodalomra egyre kevesebb az időm, amit sajnálok, de csak 24 órából áll egy nap. Az igazi hobbim a munkám. Elég sokat dolgoztunk együtt, tudod, hogy a fél életemet az osztályon töltöm. Az orvos-orvos kapcsolatok alakulásáról már szót ejtettünk. Lesz-e változás a szakdolgozók 156