Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

< z o cc U4 Ili CC I• CC Q tudnak helyezkedni nyugaton a magyar radiológusok. Már évek óta hiányszakma a miénk, ezért az „árunk" is emelkedik. Csak azok az intézmények tudnak szakmailag talpon maradni, ahol ezt megértik. Frissen kinevezett osztályvezetőként optimista vagy? - Én alapvetően nem vagyok optimista természet. Ez az egész életemre rányomja a bélvegét. Az állandóan változó körülmények, j ' feltételek között én azt hiszem, kevés ember tud optimista lenni, főleg a jelenlegi egészségügyben. Milyen volt és milyen ma a kapcsolatod régi főnököddel Gréger Ottiliával? - Ottilia közel két évtizedig vezette az osztályt. Azt hiszem, ha ő nincs, sohasem lettem volna radiológus. Mindig jól együtt tudtunk dolgozni, ő az utódjának tartott. Szerettem volna, ha ez az állapot sokáig megmarad, mert az ő tapasztalatát valószínűleg senki nem tudja pótolni. Elismerem, hogy szüksége van a pihenésre, és meg is érdemli, de nagyon hiányzik az osztályról az ő tudása és tapasztalata. Fájó szívvel váltam el tőle. Szerencsére azóta is kapcsolatunk baráti, gyakran találkozunk. 2003. július 152