Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

szintén sokat tanultam. Fél év után, 1982-ben honosították is a szakvizsgámat. Furcsa, de Costa Ricán a szemészet és a bőrgyógyászat hiányszakmának számít, kevés az ilyen szakember. Mégsem maradhattam otthon. Ebben az országban engem soha senki sem bántott. A magyar nép részben olyan, mint a miénk, szereti a külföldieket. Nem német vagy svéd mentalitású. Soha senki nem éreztette velem, hogy külföldi vagyok. Most is, külföldi vagyok annyi év után is. Felajánlották az állampolgárságot, de már nincs kedvem megint vizsgázni. Szóval újra visszakerültél Bajára. - Igen. Az állásom is meg volt. Lehet, hogy ott fejeztem volna be az orvosi pályafutásomat, de közben Magyarországon elindult a privatizáció. Nem akarom ezt részletezni, de végül is ebből az én feleségem kimaradt. Bár nekem nevem van Baján és környékén - ha valaki bőrgyógyászatra gondol, akkor ott az én nevem jut az eszébe - mégis azt mondtam a feleségemnek, amikor ez az esztergomi lehetőség adódott, hogv próbáljuk ki. Az ő szülei Pesten élnek, hozzájuk is közelebb kerülünk. Eljöttünk hát Bajáról és július óta itt vagyunk Esztergomban. Jó döntés volt? Nem bántad meg? - Nem, bár sok bürokratikus nehézségem volt és van még most is, ennek ellenére örülök, hogy így döntöttem. Az itteni betegek kezdenek megismerni. A visszajelzések jók. A bőrgyógyászat teljesítmény mutatóit az elmúlt hónapokban jelentősen megnövelted! - Igen, bár ez az új kódrendszer nem kedvez nekünk. Most úgy látom, hogy 40 százalékos visszaesést is hozhat, de valóban idejövetelem óta megdupláztam a rendelő teljesítményét. Köszönöm a beszélgetést és aira kérlek, tekintsd ezt egy rövid bemutatkozásnak. Szeretném, ha egy későbbi alakalommal újra leülhetnénk és életedről, Costa Ricáról még többet megtudhatnánk. 2003. január 146