Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

- Ez eg)' érdekes dolog volt. A honosításhoz egy általános kép­zésen kell átesni. Most is szégyel­lem magam, de amikor itt elvégez­tem az egyetemet egy bimanuális tactust soha nem végeztem. Ott­hon az első évben, mint szigorló orvos kellett dolgoznom eg)' kór­házban. Sokat ügyeltem. Soha nem felejtem el az első ügyele­temet a központi ambulancián, ahol mindenféle beteget fogad­tunk, az infarctustól a dehidrá­lódott csecsemőig. Egy nő szülni jött és nekem fel kellett vennem. Felhúztam a kesztyűt és meg kel­lett, hog)' vizsgáljam. Két dolgot tudtam akkor. Hogy meleg és csú­szik. Azt hol a burok, mekkora a méhszáj, hány ujjnyi, kemény-e vagy puhult, netán eltűnt-e fo­galmam se volt. Az első suturám is hasonló élményt jelentett. Egy gyermeket láttam el, akinek felre­pedt az ajka. Azt se tudtam, hogy kell felhúzni a kesztyűt. A nővér kiküldte a szülőket és megmutat­ta nekem, a doktornak hogyan kell, és mit kell csinálnom. Saját egyetemi évemre visszaem­lékezve valóban nálunk az egyete­mi oktatás, finoman szólva, nem volt akkoriban gyakorlat centri­kus. - Hát igen. Én a gyakorlatot Cos­ta Ricában szereztem meg. 1 évig voltam szigorló, majd egy ba­nánültetvénves faluba kerültem. 40 kilométerre a legközelebbi kórháztól. Itt már kamatoztatni tudtam azt a gyakorlatot, amit az előző évben megszereztem. Ott szüléseket kellett vezetnem, kígyómarásokat ellátni, idegen­testeket eltávolítani és még sorol­hatnám. Szavaidból azt veszem ki, hogy nem csak az oktatás, de az egész­ségügy felépítése is más nálatok. - Ezen is van elcsodálkozni való. Costa Ricában már vagv 70 éve létezik univerzális biztosítás. A szociális teher óriási. Nehezen érthető, hogv ez a kis ország, hogy bírja ezt a terhet. Többet költenek ott a költségye­tésból egészségügyre, mint Ma­gyarországon? - Lényegesen. Egyszer foglal­koztam ezzel a kérdéssel. Más számokra nem emlékszem, de a költségvetés 2 legnagyobb szelete az oktatás és az egészségügy. Ezt azért is tudjuk megcsinálni, mert nálunk nincs hadsereg. Én élőben tankot először Budapesten lát­tam. Otthon ilyet csak filmeken lehet látni. Komolyan mondom, hogy a mai Costa Ricaiak 90 szá­zaléka sem látott még tankot. Mi nem költünk jelentős összegeket puskákra. Pedig az ország dikta­túrákkal van körülvéve. 144

Next

/
Thumbnails
Contents