Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

a családszeretet, a barátság, a természet, hog)' virágzanak a fák, de ezt már jövőre nem láthatja. Ezektől az emberektől, amit viszszakapok, munkámban nem hogy motivál, de determinál. Ezek szerint megtaláltad önmagadat az onkológiában. - Nem hiszem, hogy magamat keresem, a továbblépés lehetőségét próbálom mindig keresni. Máig szeretem a sebészetet, jó volt az elmúlt években operálni, de úgy érzem, az onkológiában számomra több lehetőség nyílik. A tapasztalataim, amit a sebészetben és az urológiában szereztem, lényegesen segítik mostani munkámat. Mennyire váltál esztergomivá az elmúlt 2 évben? - Már feleségem is úgy gondolkodik, hogy szívesebben jön ide, mint más városokba. Ez azért is nagy szó, mert ő győri, és Győr is gyönyörű város. Nekem nagyon tetszik Esztergom. Mindig is hegyi ember voltam. A dombok és mellette a víz, a Duna, mindig fontos volt számomra. A történelem itt minden egyes lépésemnél előttem van. Mindez olyan irányba befolyásol, hogy esztergomivá válljak. Úgy gondolom, hogy végre az életemnek egy kellemesebb szakasza jött el ebben a városban, ahol jól érzem magam, ahol látom a lehetőségeimet a továbbfejlődésre, ahol megtaláltam azt a társaságot, amelyben másképpen viszonyulnak hozzám, másképpen viszonyulnak környezetemhez, mint azt máshol tapasztaltam. Esztergom orvosi és emberi szempontból is pozitívum számomra. Szerintem egy ilyen beszélgetésben mindenki feltenné a kérdést, miért hagytad el Erdélyt? - Én máig nagyon szeretem Erdélyt, lélekben nem bagytam ott. Máig szülőföldem, oda megyek haza, de az a 38 év, amit nemzeti kisebbségben töltöttem ott, az nem kívánatos számomra ma sem. Tudom, sokan sokat vitáznak erről. Ki kell próbálni! Ne 38 évig, csak néhány évre, tessék elmenni, és ne az akkori Romániába, de bárhová a világba, és tessék más nemzetiségű lenni, mint az ottaniak. Akkor az ember megérti, mit jelent magyarnak lenni, magyarnak érezni magát. Maradhattam volna ott is, gondolom, kialakítottam volna magam körül azt a környezetet, amit itt, de úgy éreztem, behatárolódtak a lehetőségeim. Tudod a Római Birodalom adott pillanatban nagyon nagy volt, de amikor elért eg)' határt, voltak provinciái a periférián, amelyeket fel kellett adnia, mert nem tudta katonailag, gazdaságilag, szervezetileg megtartani őket. Úgy érzem, hog)' Er123