Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

mellettem és a betegek jobban szeretik, mint engem. Te mit fogsz most csinálni? Sörös Jenőről nehéz elképzelni, hogy nyugdíjas lett. - Az igazság az, hogy én már 5 éve nyugdíjas vagyok. Mint vállalkozó orvos vittem a praxist. Az eddigi beszélgetésünkből az a lényeg, hogy a fiam lett az utódom. Ebben az országban a jelen szituációban ennél szebb modellt nem tudok elképzelni. Az elvtársak idején az orvos dinasztiáktól óvták, félreértett módon az orvostudományt. Én saját erőből egy olyan rendelőt tudtam kialakítani, amit örömmel adok át a fiamnak. Azt az örömöt, hogy én bármikor egy esetet meg tudok beszélni a fiammal, nem adnám semmiért. Itt a szentgyörgy mezői lakásodban beszélgetünk, és ha körbenézek mindenhol festményeket látok. Tudom, hogy sokszor lehet veled kiállítások megnyitóján találkozni. Honnan az érdeklődésed a képzőművészet felé? - Azt hiszem minden értelmiségi, aki csak a szakmájának él, az nagyon jól dolgozhat, hisz a monomán emberek mindig sikeresek, de a tágabb érdeklődési kör visszahat a munkádra. Az én éltemnek meghatározó periódusai voltak. Eg\' időben lovagoltam, máskor Zámbori Jánossal a kijártam a repülőtérre. Vele, a képzőművészet szeretete is összeköt. Már szigorló korunkban is gyűjtők voltunk. Emlékszem, az első alkotások, amiket megvettünk Borsos Miklós rézkarcai voltak. Később én elköteleztem magam ebbe az iránvba. Barcsay Jenőtől kezdve, Ilosvayn át, a most élő óriási tehetségen Deim Pálon át, Aknay Jánoson, Zámbó Istvánon keresztül, ezekkel az emberekkel barátságba kerültem. Hogyan indult a gyűjtői munkád, egyáltalában egy orvos mi módom ismerkedhet meg a képzőművészettel? - Annak idején Barcsay Jenőhöz úgy mentem be, mint a kisdiák az igazgatóhoz. Később alkalmam volt őt megismerni, és megtudnom, milyen egyszerű nemes ember. A sorozatos műtermi jelenlétek során ráéreztem arra az intimitásra, hogv láthattam megszületni a képeket. Nagyon tetszett ez a világ. Persze tudom, hogy dilettáns vagyok, autodidaktaként szereztem meg ismereteimet, és volt szerencsém ilyen alapon kiállítások megnyitására is. Ez büszkeséggel tölt el. Körülvesznek itt a lakásomban is a képek, azoktól a művészektől, akiket ismerhettem, vag)' ismerek. Sfe'iwM " IV... 113