Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Ákos, aki jelenleg a Semmelweis Egyetem Élettani Tanszékének adjunktusa, a felnövekvő orvos generáció oktatásában vesz részt. Előnyt vagy hátrányt jelentett-e, hogy a férje is orvos? - Előnyt és sok segítséget jelen­tett és jelent ma is számomra. Bizonvos döntésekben kikérhet­J tem a tanácsait, sok mindenben segítségemre volt. Abban, hogy a férjem műgyűjtésre adta a fejét, nekem is volt egy kis szerepem, mert egy-két, a családomból szár­mazó festmény képezte a gyűj­temény alapját. Sőt fiatal lány korom óta volt olyan álmom, hogy képek vegyenek körül. Ezt is megadta nekem a sors. 70 év kerek szám, mi az, amit el kellett volna, vagy el kell még érnie az életben? - Szeretem a munkámat és na­gyon hiányzik, hogy hónapok óta nem foghatok kezemben csecse­mőt. Soha nem voltam becsvá­gyó, szívesen végeztem az egysze­rű hétköznapi körzeti munkát. Ha egészségem engedi, a jövőben még többet szeretnék foglalkozni három unokámmal. Nagyszeréi érzés lehet az, az ut­cán sok-sok felnőttel találkozni, akiket csecsemőkoruktól ismer. - Több generáció nőtt fel a ke­zem alatt. Most a betegségem kapcsán nagyon sok szeretetet kaptam. Hihetetlenül jól esett az az aggodalom, törődés és segít­ség, amivel felém fordultak gyer­mekek, szüleik, kollegáim és is­merőseim egyaránt. Nem tudtam volna ezelőtt elképzelni, hogy az emberek szeretete ilven mértékű lehet. Jól érzem, hogy Ön egy optimiz­must sugárzó életpályát futott be? - Igen, nagy sikerek elérését so­hasem ambicionáltam, nem sze­rettem előtérbe kerülni, de főleg az utóbbi hónapok visszajelzéseit megkapva úgy érzem, elégedett lehetek. Dorog Város Képviselő­testülete emléklapot adományo­zott, a Nemzeti Erőforrás Minisz­tériuma Díszoklevéllel ismerte el több évtizedes munkásságomat. Ma mindenhol megkeseredett, fáradt embereket látni, számom­ra különleges élmény volt egy meg­elégedett kollegával beszélgetni. Jó egészséget és gyógyidást kívánva köszönöm meg ezt Önnek! 2010. szeptember 107

Next

/
Thumbnails
Contents