Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

és köztem. Elsősorban azérr mentem el, mert az ember életében vannak pillanatok, amikor változtatni kell. Ilyen volt az életemben, amikor 20 éves kórházi gyakorlat után döntöttem, és Esztergomba mentem. Itt is eljött a pillanat, amikor úgy éreztem változtatnom kell. Családi körülményeim is úgy alakultak, hogy az esztergomi tartózkodásomat Budapestre kellett cserélnem. Lehetőségem adódott a nyugdíjhoz közel és én kihasználtam azt. Tehát nem megbántódva mentél el Eszterga mból? - Nem haraggal mentem el. Mindig jó emlékekkel gondolok vissza az esztergomi éveimre. Fordítsunk egyet az idő kerekén és térjünk vissza jóval az esztergomi évek elé a kezdetekhez. - Budai születésű gyerek vagyok. Senki sem volt orvos a családban. Apám autómérnök volt, édesanyám a háztartást vezette. Nagyapám is autókkal foglalkozott, javítóüzeme volt még az autózás őskorában. Középiskolába a budai cisztercita gimnáziumba jártam, amíg nem államosították. Utána pedig a jogutódjában a József Attila Gimnáziumban érettségiztem 1953-ban. Miért akartál orvos lenni és miért pont a gyermekgyógyászatot választottad? - Diákkoromban a nyarakat egy távoli rokonomnál Békés megyében töltöttem. Ott a körzeti orvosi munkát megismerve döntöttem e pálya mellett. Amikor pedig végeztem nem sok választási lehetőségem volt. Kifüggesztették a lehetséges állások listáját és abból kellett választani. Én ragaszkodtam a gyermekgyógyászathoz. Az elosztó bizottsághoz az évfolyam rangosabb része után hívtak be. Ezeket a rangokat főleg politikai szempontok motiválták. Nem tartoztam, lévén polgári értelmiségi származású, a rangosok közé. Bár "Summa cum laude" minősítéssel végeztem, demonstrátor voltam az Élettani Intézetben és tudományos közleményeim jelentek meg, TDK tag voltam, 2 választásom lehetett Kazincbarcika vagy Kisvárda. Ezt azzal indokolták, hogy a legkiválóbbaknak kell a legnehezebb helyeken az egészségügyet felemelni. Ügy tudom Kisvárdát választottad? - Igen, a kisvárdai Gyermek Osztályon kezdtem a pályafutásomat, elég szomorú körülmények között, mert abban az időben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a legelmaradottabb megyék közé tartozott. Az egészségügye is ennek megfelelő volt, igen magas csecsemőhalandósággal. Kisvárdán, megyei atrófiás csecsemőotthon is volt 30 ággyal ez is hozzánk tartozott. Áldatlan állapotok uralkodtak ott. 3 kilométerre volt az osztálytól és egy falusi házból lett kialakítva. Naponta kellett vizitelni mindkét osztályon. Az atrófiás gyerekek halálozása 25% körül volt. Nem hatott rád, mint fiatal kezdőre ez az egész deprimálóan? - Bizonyos mértékig igen, el voltam keseredve. Azt hittem sohasem fogok onnan elkerülni. Visszagondolva nem volt teljesen haszontalan az ott eltöltött néhány év, mert megtanultam hogyan kell lehetetlen körülmények között is 91