Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Zsembery Dezső Szóval nem orvosdinasztiából indult? menni tudni kell. Ügy kell elmenni, hogy az emlékek szépek maradjanak. Ehhez nagy lelkierő szükséges. A vitákra, a villongásokra, amiket az ember a környezetében, nap-mint nap munkahelyén lát, kicsit értetlenül nézek. Mondhatom, ahogyan az idősödő ember inkább merevvé, rigiddé válik természetében, magatartásában, én talán ebben a vonatkozásban jól készítettem Nem, de bizonyos mértékig az indulásomban mégis meghatározó volt a környezetem. Középiskolai tanulmányaim elvégzése után inkább a műszaki pálya irányába vonzódtam. 1947-ben a vasúthoz mentem dolgozni, és a munka mellett jogot tanultam. Ezidőben találkoztam volt gimnáziumi osztálytársaimmal, akik orvosegyetemre kerültek, az ő hatásukra pályát módosítottam. 1948-ban beiratkoztam az orvosegyetemre, 1954-ben orvossá avattak. A nyugdíjbamenetcl sohasem jó érzés. Mindig azt mondtam, hogy nyugdíjba Többféle aktualitása is lehet beszélgetésünknek, kiemelném azt, hogy a Kollégium elfogadta az On utódjának pályázatát, így dr. Pák Gábor rövidesen kinevezést nyerhet. Megvan tehát az utód. Miben érzés ez? fel magam. Tudtam, hogy az idő múlása, a hivatástól való visszavonulás, a teljesítmény csökkenése olyan belső feszültségeket szül, melyek akarva- nem akarva az embernél negatív emotiókat provokál, ha nem vigyázunk ez a magatartás visszahat a környezetünkre. A pálya végéről térjünk talán át az elejére, az indulásra, az ifjúságára. Kiskunhalason születtem. apám mozdonyvezető volt, és amikor Ferencvárosba helyezték, a család is ide került. 75