Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

kusok általában alacsonyabb rendű orvosnak tartottak minket. Később ők is rájöttek arra, hogy ez a szakma is nélkülözhetetlen, hiszen bizonyos betegségek, sebészeti, urológiai, nőgyógyászati- korai diagnózisában a patológiának alapvető szerepe van, nevezetesen a kórszövettani vizsgálatok folyamán. Enélkül például daganatos betegségeket a klinikus nem tud diagnosztizálni. Patológus mondja meg ilyenkor, hogy milyen betegségről van. szó. Tehát a klinikusnak és a patológusnak együtt kell dolgoznia. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen. Vajon éi~ezte-epályafutása során ennek megfelelően azt a megbecsülést, ami a patológust méltán megilletné? - Amikor idejöttem, a patológia csak néhány hónapja létezett. Volt egy klinikus kollega, aki szinte kizavart az osztályáról, amikor látogatóba jártam ott, mert hozom a fertőzést a halottaktól! így kezdődött! Vagy a bizalom kérdése: Kezdetben fiatalember lévén, a szövettani vizsgálataimat kritikusan fogadták. Volt olyan klinikus, aki az anyagnak a felét elküldte nekem, a másik felét meg egy budapesti bizalmasához. Persze sokszor előfordulhatott, hogy az anyag egyik fele a jóindulatú, a másik a rosszindulatú elváltozást tartalmazta. Később azért sikerült megnyernem a klinikusok bizalmát. Sok gyakorló orvos retteg a patológustól. Van egy olyan kórboncnok szerep, mely szei'int jön a "tetemrehívás" a szó szoros, és átvitt értelmében is. En az elmúlt 15 évben, amikor együtt dolgozhattam Önnel, azt a rettegést nem éreztem, de kíváncsi lennék, milyen patológiai szemléletet tart szerencsésnek? - Kezdetben igyekeztem magam körül egy kis tekintélyt, vagy rettenetet teremteni, hisz Pécsről azt hoztam magammal. Akkor az volt a korszellem. Például Kelemen Endre- a haematológus Kelemen professzor apja- volt Budapesten a rettegett törvényszéki orvos. Akibe egyszer Kelemen Bandi belemart, annak vége volt. Félelmetes tárgyalásai voltak. Egy esztergomi eset kapcsán én is megismerhettem. Vizsgáztatott a Bíróság előtt mindenkit. Ez a szemlélet nem tetszett. Láttam, hogy ezt nem lehet folytatni. Később az a szemlélet országosan is megbukott. Lényeges, hogy ne féljünk egymástól, dolgozzunk együtt. 1 la hibát vélünk felfedezni egymás munkájában, ebben az esetben inkább beszéljük meg. Mossuk meg egymás fejét, ha kell, de csak a boncasztal mellett, vagy például a klinikopathológiai konferenciákon. As- esztergomi patológiát hogyan ismerték, értékelték a megyében, esetleg országo"J sanc - Mi a kis, városi patológiák közé tartozunk. Bizony sokáig úgy tartottak minket számon és nyilván, mint az ország egyik legrosszabban ellátott kórbonctanát. A felszerelés, a helyiségek és a személyi felételek dolgában. A néha ideszivárgó l-l orvos csak átmeneti állomásnak tekintette munkahelyét. Sok kollegával dolgoztam együtt, de mindegyikkel csak rövid ideig. A pálya végén, vagy a nyugdíj elején hogyan látja a patológia jövőjét? -1 lelyileg és általánosságban is nagy változások előtt állunk. Még mindig 73