Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
az osztályos zöngések elég jól behallatszottak. A fiatal orvosok ott laktak szorosan egymás mellett és ennek volt előnye is. Csütörtökönként, amikor hideg vacsora volt, közösen mentünk ki a Fürdő Szállóba vacsorázni. Jó kis kollektíva alakult ki. Mohos Zoli volt a nagy barátunk, aki akkor még legényemberként csak a tudománynak élt. Nemegyszer éjjel cgvig nézegettük a mikroszkópban azokat a dolgokat, melyeket O mutogatott nekünk. Ott láttam először például Pfeiffer-kórban intracelluális kristályokat. Mohos Zoli országos viszonylatban is elsőként vezetett be sok vizsgálatot. Például a májfunkciók enzimvizsgálatát, vagy a Cu/ Fe hányadost. Soha nem hivalkodott vele. Nem menedzselte a tudását, de aki hajlandó volt késő este, éjjel, szombat vagy vasárnap bemenni hozzá a laboratóriumba, ott () megnyilatkozott. Nagyon olvasott volt, és ezt fel is tudta használni. Rengeteget tanultam tőle. - Kitekintve a többi osztályra is, kikre emlékszik még vissza? - Bevett szokás volt, hogy már korán, még szakvizsga előtt is átjártunk a társosztályokra, konzíliumra. Főleg a sebészetre, melyet akkor Oravecz István vezetett, néha az urológiára, ahol Marczel Pista bácsi volt a főorvos. Ortav Gyula bácsi a röntgent vezette, mely a sebészeti osztály földszintjén működött. A nőgyógyászat osztályvezető főorvosa Major György volt. Azon mosolyogtunk, hogy dongó motorral járt be, bár tudtuk, hogy O volt a legjobban kereső orvos, mint általában a szülésznőgyógyászok. - Hogyan indult a pályája Esztergomban? - Nagy lelkesedéssel fogtam bele a munkába, a többelvezetéses FiKG-t én vezettem be, fonocardiografiát csináltam. A szívgyógyászat már akkor is vonzott, de például enkefalitiszes beteg hibernálását is én végeztem először Esztergomban. Emlékezetes volt számomra az eset, mivel szombat délután jött a beteg, Muki bácsit nem tudtam megkérdezni. Ültem a beteg ágya mellett két napot, de végül lement a láza és magához tért. Főnökön hivatalból letolt, aztán behívott a szobájába és megdicsért, ügy hittem akkoriban, hogy Mohos Zoli segítségével egy kis Weimart hozunk létre Esztergomban. - Miért jött el mégis két év után a városból? - Finnek is története van. Egy olyan periódusra emlékszem, amikor a 90 ágyas osztályon ketten ügyeltünk Tábori Lajossal, akinek halaszthatatlan elfoglaltsága támadt és csak akkor engedték el, ha én elvállalom a helyettesítését. Igazán nem gondolkodtam, elvállaltam. Kilenc napon keresztül vittem az osztályt és idegileg rendkívül kimerültem. Ezek után áthívatott a párttitkár, Schwarcz Pali bácsi és közölte, hogy szombat-vasárnap- amikor én általában Budapestre utaztam a mennyasszonyomhoz- el kell mennem Szentgyörgymezőre a téeszesítés agitálására. Először is én nem értettem egyet az egésszel, másodszor kilenc napi folyamatos ügyelet után akarták ezt tőlem. Türelmemet elveszítve, üvöltve az asztalt vertem és tiltakoztam, erre Pali bácsi óriási lélektani tudásról tett tanúbizonyságot, mert elmosolyodott, hátra dőlt a székében és azt mondta: "Fides fiam Te teljesen ki vagy merülve, és aki 6