Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

- Mi az oka, hogy ezirányú célját nem sikerült elérni? A nagy fluktuáció volt az egyik oka a sikertelenségnek. I la visszatekintek az elmúlt 25 évre, összesen 4-5 orvos maradt velem. Budapest elszívó hatása mellett szerepet játszott a sok szülési szabadság is, mivel orvosaim nagy része nő volt. A másik ok bennem lehetett. Én a magammal szemben támasztott igénnyel léptem fel, azaz napi 16 óra szakmai munkát vártam. Közhely, hogy "kettőn áll a vásár". Nagyon kevés orvosom tette magáévá ezt az elvet. Igényeimet az egész kórházra ki szerettem volna vetíteni és ezzel is talán kissé túl lőttem a célon. Ha nem is sikerült Sántha professzort "utánozni", de néhány igazi tanítványom nekem is van, akik vagy tudományosan vagy, a betegekkel való kapcsolatban, vizsgálatok pontosságában elveimet követik. - Hogy látja, milyen a mai pályakezdő orvosok helyzete? Ha összehasonlítom az én pályakezdésemmel, amikor mindenkit kádereztek, azaz kijelölték a munkahelyét, úgy az utánam következő generációnak már könnyebbsége volt. Másik előnyük lehet a sok könyv, segédeszköz, továbbképzés, külföldi út stb., amitől mi teljesen el voltunk zárva. Financiálisán viszont épp olyan nyomorhelyzetben vannak, mint mi voltunk 1952-ben. Ez egy nagy akadálya a szakmai, etikai fejlődésnek is. Mindent összevetve a mai pályakezdő fiataloknak úgy érzem könnyebb, gyorsabb előrehaladási lehetőségeik vannak. - Milyennek érezte kapcsolatát pályája során a fiatalokkal, ill. a kollégáival? Igyekeztem közvetlen baráti, de tekintélyelvű kapcsolatot kialakítani mindenkivel. A "tekintély elv" itt nem feudális jellegű volt, hanem a munkával kapcsolatos elvárásra vonatkozott: a leggondosabb vizsgálat és dokumentáció, a betegekkel szembeni megkülönböztetés nélküli etikus magatartás, munkatársakkal jó viszony kialakítása, a klikkszellem gátlása, pletykálkodás elleni harc, irigység kiküszöbölése. Míg a Dobozi utcai részlegben dolgoztam, csak konzultálni jártam le a nagy kórházba, emiatt talán kissé elszigetelődtem. - Mi az oka annak, hogy nem sikerült átadnia egyes speciális vizsgálatokat, szakmai részleteket a beosztott orvosoknak? Fájó pontom volt az, hogy beosztottjaim- talán éppen a túlterhelésük miatt- nem vonzódtak az egyes diagnosztikai eljárásokhoz. Az EEG tanfolyamon nagyon sokan voltak, de utána kötődtek a napi rutinhoz. Talán féltek tőle, hogy az évi 1200-1500 vizsgálat értékelése és leletezése a nyakukba szakad. Elkezdtem délutáni neuropatológiai továbbképzést több alkalommal- mindig elhalt ez is. Majd egyenként foglalkoztam néhány orvossal. Egyetlen igazi neuropathológus tanítványom lett, dr. Révész Tamás, aki 6 éve London leghíresebb laboratóriumában dolgozik. A Dopplerrel is hasonló a helyzet, csupán Illyés főorvosnő végzi rendszeresen, de a két fiatalabb kolléga már nem kapcsolt rá. Tehát itt tiltakoznom kell minden olyan feltevés ellen, hogy bármiféle gátat szabtam 56