Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

váth Gyuszival tartottam sokáig a kapcsolatot. Én már az induláskor is a legtehetségesebb kollegák között tartottam számon. Szerettem vele dolgozni. Napjainkra azonban úgy igazán szoros kapcsolat már nem maradt. Időnként Tőrös Pétert szoktam meglátogatni. Valószínűleg a kapcsolatok lazulása az én hibám is. - Mikor jártát utoljára nálunk? Tekintettel arra, hogy a feleségem odavaló, elég sűrűn átjárunk a városon. Hogy ismerősökhöz nem zörgetünk be az még egyszer hangsúlyozom az én hibám. - Miért jöttél el Esztergomból? Amikor odamentem izgatott, hogy mi vár ott. Mi minden új dolgot lehet majd ott megtenni. Én Esztergomtól mindent megkaptam. Szakmailag szabad voltam. Bátran nyúlhattam mindenhez nem gátoltak meg semmikor. Szabad döntéseim lehettek. Ez óriási dolog. Még nem voltam szakorvos, amikor a Magyarsóki főorvos elutazott és azt mondta: te vagy az osztályvezető. Mátyus Lajos és a Kárpáthv főorvos sokszor áthívott konzíliumba, együtt operáltunk. Egy idő után azt éreztem, itt én mindent elértem, de vajon mi lehet a fővárosban? Egyre többet foglalkoztam ezzel a gondolattal. Egy alkalommal az OTKI-ban Vég Attilával beszélgettünk, hogy a Szemes Zoli megy ét a BM kórházba és egy új urológiai osztályt szervez. Felmentem Budapestre, bemutattak Szemes Zolinak, aki akkor volt 39 éves klinikai tanársegéd és ő lett a BM-ben a főorvos. Megtudtam, hogy az. intézményben van egy folyosó és van 40 ágy: új urológiát kell összehozni, felépíteni ott. Ugy éreztem ez a feladat ez a kihívás nekem lett elrendelve. A döntésemben ezen kívül benne volt az, hogy feleségem itt dolgozott, és a BM-nek korlátlannak tűntek az any agi lehetőségei. 1 évet az OTKI-ban kellett töltenem, majd a BM kórház urológiájára kerültem. - Tehát nem haraggal a lelkedben hagytad el Esztergomot? Sőt, még lelkiismeretfurdalásom is volt, mert állítólag utánam egy konfliktus helyzet alakult ki az. utódlásommal kapcsolatban. Talán nem mindig helyes döntések születtek. Később Horváth Gyuszi is távozott az. osztályról. - Azóta a BM kórházban létrejött az urológia, hogyan tovább, mi lesz a következő kihívás? Ma már az egészségüggyel kapcsolatban szkeptikus vagyok. Nem hiszek új kihívásokban. Nincsenek agresszív ambícióim. Esztergomban fiatal korom ellenére döntésképes ember voltam. Megéreztem, átéltem a döntéshozói szituációkat. Nem vágyok arra- mint néhány kollegánk, akik életüket végigdarálják azért, hogy a végén osztályvezetők legyenek és bizonyos önálló döntéseket meghozhassanak. Tgy érzem az esztergomi korszakom- és ezért vagyok hálás a sorsnak, hogy ott lehettemmegnyugvást hozott ilyen szempontból. Valamikor úgy képzeltem már Esztergomban is, hogy x év múlva szakorvos, majd adjunctus és főorvos leszek, családom, lakásom lesz. Főorvos vagyok, 3 lányom van és felépült a lakásom is. 52