Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

Dr. Kopasz László - Igen. 1962-ben kerültem Eszter­gomba. Akkori feleségem szemész volt és 1962-ben szemész és belgyógyász állát hirdettek. így kerültem Rajner Mtiki bácsi osztályára egvidőben Szontagh Csabával. Naszlady Attilával már nem dolgoztam együtt, de Boga Mariann még két évig munkatársam volt. Az Esztergomi Kórház már akkor is jó nevű intézmény volt. Meglepő így visszaemlékezve, hogy akkor milyen kicsi volt az orvosok száma az osztályon 90 ágyhoz viszonyítva. Mikor odakerül­tem 2 év alatt én lettem a 2. ember, mert a többiek mind fiatalabbak voltak. Emlékszem egy olyan hónapra Rajner főorvos halála után, amikor azt mondta az. akkori igazgató, hogy "ügyes gyerek vagy te Laci, elvezeted ezt az osztályt 1 hónapig." Én persze rögtön mond­tam, hogy szó se lehet róla, nem vagyok rá alkalmas. Rövid időre kívülről kel­lett vezetőt hozni. Milyen emléked van első főnöködről Kajner főn rvosról? - Muki bácsi bár lehet, hogy nem volt nagy olvasottságú belgyógyász, de iszonyatosan nagy tapasztalattal rendel­kezett. Elővette a kis sztetoszkópját, összeszerelte, megvizsgálta a beteget, ráhajolt a hasára és azt mondta: mesenterialis thrombosis, és én csak csodálkoztam, hogy rendszerint igaza volt. Szomorúan emlékszem vissza ha­lálára. Ma is élénken él bennem a tör­ténet. Egy nap bejött és arra kért csi­náljak neki EKG-t. Elkészítettem és előhívtam- akkor még elő kellett hívni a filmet- a szalagon előttem egy nagy­kiterjedésű infarctus képe volt Álltam és nem mertem bemenni hozzá. Tábo­ri Lajossal beszéltem meg végül, aki azt tanácsolta, ne mondj semmit, tedd elé. Kizárt dolog, hogy O nem tudta a diag­nózist, mégis csak azt mondta: elég ischaemiás ez a görbe. Nem feküdt be az osztályra, de otthon maradt. Mi La­jossal naponta jártunk hozzá. Mosonvi László- még én is hallgattam őt az egye­temen- nagynevű tanársegéde volt Haynal Imrének. O volt kijáró konzul­tánsa az Esztergomi Kórháznak és egy­ben jó barátja is Rajner Jánosnak. Miu­tán már 2 hetes volt Muki bácsi infarctusa pizsamában otthon elkezdett rendelni. Mosonvi másnaponta látogat­ta. Egy alkalommal ültek egymással szemben a fotelben és egy pillanat alatt, barátja kezei között halt meg valószí­nűleg rupturában. Milyen volt a belgyógyászat a 60-as évek közepén Esztergomban? - Különösebb profilja az osztálynak sokáig nem volt. 1965-ben Rajner főor­vos halála után Lélek István lett a ve­Koráhbi beszél­getőpartnereim az 50-es évek végén a 60-as évek ele­jén dolgoztak Esztergomban. Dr. Kopasz I zász­ló főorvos úr az ezt követő időszakban 19 éven át te­vékenyke­dett városunkban. 45

Next

/
Thumbnails
Contents