Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

nagyon meg volt elégedve, de én meg­hívtam a lakásomra is. Rendeltem hi­degtálakat, és amikor bevezettem csöpp kis otthonomba, azt mondta: kol­lega úr nem akarom megbántani, de az én kutyám jobb körülmények között él, mint ön. Felajánlotta, hogy kapok egy 6 szobás házat bérbe és azonnal állást, mert nagy szüksége lenne rám. 1981 május 1-én így elhagytam az országot. Ez az akkori terminológia szerint cl isszidál ás vo It? - Disszidálásnak számított. A bün­tetésem az volt, hogy 5 évig nem jöhet­tem haza. 4 hónappal a Németország­ba történt megérkezésem után meg­kaptam az állampolgárságot családom­ra való tekintettel. Végeztem nem kis költséggel családfakutatást és kiderült, hogy őseim az 1200-as évekig visszame­nőleg németek voltak. Ennek ellenére ma is büszkén vallom magam magyar­nak. Megbántad azóta az akkori döntésed? - Anyagilag nem bántam meg, mert az akkori fizetésem 20-25 szeresét kap­tam és ehhez hozzájött még a felesé­gem fizetése is. Nagy előnyöm volt később, hogy amikor nyugdíjba men­tem az őszes szolgálati évemet beszá­molták. Milyen volt a kezdet Németországban? - lévig tudományos munkatársként dolgoztam. Később úgy éreztem, hogy 22 éves magyar főorvosság után meg­érdemelnék annyit, hogy ott is főorvos legyek. Ennek hihetetlen nehézségei voltak, de végül sikerült. Persze ehhez az is szükségeltetett, hogy új dolgokat sajátítsak el, mint például az. I H-tech­nikát. A 3. pályázatomra jött meg a po­zitív válasz. Érdekessége a német főor­vosságnak az, hogy illik laboratóriumi és röntgen ismeretekben is elmélyül­ni. Elégedettnek érzed magad? Röviden átfutottuk a pályádat. Ha visszatekintesz most, mint nyugdíjas, hogy érzed voltak el­halasztott lehetőségeid? - Azt hiszem, amit tudtam azt meg­tettem. Van egy olyan érzésem, hogy itthon talán többre vittem volna. Sokak szerint tanszékesélyes is voltam. Hogy telnek a nyugdíjas napjaid? - Eleinte ragyogó volt, mert renge­teg nemzetközi kongresszusra jártam, még előadásokat is tartottam. Sajnos a jellegzetes orvos betegség a coronaria meszesedés már beleszól mindennap­jaimba. A vadászat a hobbym. Olyan szép trófeás vadakat kint nem lehet el­ejteni, mint itthon, de egy remek kis trófea gyűjteményem azért van. Milyen kapcsolatod maradt Eszter­gommal? - Most is itt ülünk és nem Süme­gen, Vácot vagy Sopronban. Majdnem szülővárosomnak érzem Esztergomot. Rengeteg kedves emlék köt ide. Kérlek, szólj néhány szót azokról, aki­ket te tanítottál a hivatásod rejtelmeire. - Büszkén mondhatom, hogy több mint egy tucat tanítványom osztályve­zető főorvos, és ez nagyon jó érzés. Hogy én adtam-e nekik valamit vagy ők voltak okosak nem tudom. Egész 38

Next

/
Thumbnails
Contents