Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

rövid idő múlva Rajner Muki bácsi halála után Esztergomba. Jártál-e már azelőtt is itt? - Annyit tudtam akkor a városról, hogy a katolicizmus fővárosa és ismertem a történetét, de csak egyetlen egyszer egy hajókirándulás kapcsán jártam itt. Mire emlékszel vissza az első, illetve ezek szerint a második találkozásodra a várossal ? - Akkoriban itt sok főorvos már a nyugdíjkorhatár közelében volt. Az osztály tetszett és megmondom őszintén az a módszer is, ahogy elődöm ezt az osztályt vezette. Tábori Lajos volt az adjunctusom, Kopasz László az egyik alorvosom. Donhauser Verára emlékszem még vissza különösen. O később ezredesi rangban a Tiszti Kórházba került. Az egyik legtehetségesebb kollegám volt. Szoktam tőle levelet kapni, amit így ír alá, hogy hálás tanítványa. A kórházban Kocsis István volt a sebészet vezetője, akit később, mint igazgató fegyelmi úton voltam kénytelen elbocsátani. A bőrgyógyászat élen Markovics főorvos, a gyerekgyógyászat élén pedig Patonay János állt. Teleki Kálmán vezette a tüdőosztályt, Marczel Pista az urológiát, Major György pedig a szülészetet. A gégészeten egy régi kedves egyetemi társam Russay György dolgozott. A szemorvos az akkori igazgató Bárdy Kálmán volt. 1966-tól lettél a kórház vezetője. Te akartál igazgató lenni? - Soha. Ha jól emlékszem az osztályom 110 ágyas volt, amellett igazgatói teendőket ellátni szinte lehetetlen volt. Ha nem Vörös László lett volna a gondnoka a kórháznak, akkor megbuktam volna, mint igazgató. O egy nagyon becsületes, kiváló szakember volt. Mi az, amivel átformáltad az itteni belgyógyászatot, hisz tudom, hogy vezetésed alatt a tudományos élet felpezsdült Esztergomban. - Letettem a kandidátushoz szükséges összes vizsgámat, és a dolgozataim száma annyi volt, hogy nyugodtan mehettem neki a témának. Nagy segítségemre volt Léner Károly, aki az akkori Labor MIM igazgatója volt. Anyagiakban és eszközökben is támogatott. O készítette el a hyperbarikus oxigén kamrámat, amit később például. Pálos professzor is elkért és dolgozott vele. Állatműtőket tudtam berendezni, ahol szívműtéteket végeztem kutyákon. Kitűnő asszisztenciával rendelkeztem. Amit elképzeltem, azt meg tudtam valósítani. A dolgozataim száma 105 volt és 2 könyvem is megjelent. A kandidatúrámat egyhangúan, 1966-ban védtem meg az érelmeszesedés és a lipoid anyagcseréből. Kidolgoztam egy olyan speciális diétát az állatoknál, amivel az emberhez hasonló elváltozásokat, agyvérzést, thrombozisokat, infarctusokat sikerült előidéznem. Ez eddig lehetetlen volt az irodalomban. Nagyon izgalmas témának ígérkezett az is, hogy miért élnek a varjak közel 100 évig? Ezen vizsgálatok során, melyet az Állatorvosi Főiskola Élettani Intézetével közösen végeztem, kiderült- le is közöltem angolul -, hogy kétféle lipémia létezik, az akkor még alfának és bétának nevezett lipoproteinaemiák, melyeknek 36