Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

voltak az orvoslakások. 5-6 szoba közös fürdőszobával, konyhával, wc-vel. Egy héten egyszer, ha jól emlékszem csü­törtökön, amikor mindig hideg vacsora volt, összejöttünk. Vagy a lányok / Se­res Zsuzsa, Hídvégi Margit / készítet­tek meleg ételt, vagy kimentünk a Kis Pipába, esetleg a Fürdő Szálló éttermé­be és ott vacsoráztunk. 1300 forintos fizetésünkből, akkor még erre is futot­ta. Mennyi ideig dolgoztál Esztergomban, és miért hagytad el a várost? - 2 évig dolgoztam Esztergomban. Ahogy említettem, Budapesten éltek a szüleim, szabad hétvégeimen állandó­an hazajártam. Távozásom másik indo­ka az volt, hogy én már abban az idő­ben vonzódtam a kardiológia irányába. Már korábban is kialakítottam bizonyos kapcsolatokat a Kardiológiai Intézettel, és ezt a kapcsolatot esztergomi éveim alatt is ápoltam. Az. Intézet vezetője Gottsegen professzor volt és egy szép napon kaptam tőle egy értesítést, hogy van egy üres állása, amit felajánlott ne­kem. Naszlady Attila után te is elhagytad az esztergomi kórházat. 2 kardiológus távo­zott a belgyógyászatról, mégis- nem tudom mennyire ismered a mostani esztergomi bel­gyógyászatot- az egyik profil itt ma is a kardiológia. - Tudom. Szontagh Csabát nagyon jól ismerem (), már akkor szigorlóként ott dolgozott és baráti kapcsolatba ke­rültünk, amit azóta is tartunk. Nem túl sokszor találkozunk, de azért hol Ber­linben, Amszterdamban, hol Balaton­füreden összefutunk, és mindig kelle­mesen elbeszélgetünk a régi időkről. Visszatérve a pályádhoz, egyszerű volt a távozásod városunkból? - Nem tudom tudsz-e róla, de Ko­márom megye akkoriban védett megye volt, ami azt jelentette, hogy orvosok csak úgy egyszerűen nem hagyhatták el. Gottsegen professzor levelét, mely­ben leírta, hogy fogad, elvittem Bárdy igazgató úrhoz, aki nem döntött, hanem továbbította kérelmemet Tatabányára, ahol a megyei főorvos ráírta "népgaz­dasági érdekből; nem!" Eűhöz-fához fordultam és bizonyos kapcsolatok ré­vén végül leszóltak telefonon a megyé­hez, és így kerülhettem új budapesti munkahelyemre. Szólj néhány szót további pályádról! - Abban az időben körforgás volt az Intézetben, ez Gottsegen professzor helyes eb e volt. Dolgoztam a gyermek­osztályon, a szívsebészeten. Annak ide­jén én még a Haynal Klinikán tanul­hattam és Pálos professzor volt a gya­korlatvezetőm. () átkerült az Orvosto­vábbképző Intézetbe és egy szép na­pon megkeresett azzal, hogy mivel nincs kardiológusa, nem volna-e ked­vem átmenni oda. Akkor már Gábor György volt a Kardiológiai Intézet ve­zetője, és bár megpróbált lebeszélni, végül mégis átmentem az OTKI-ba. 1970-ben régi főnököm Szám István, aki a János Kórházban lett osztályveze­tő főorvos, szintén megkeresett és át­csábított hozzá másodfőorvosnak. Ott­létem alatt kineveztek a főváros belgyó­gyász szakfelügyelő főorvosának észak­Budán. 1977-ben itt a Margit Kórház­ban megüresedett a belgyógyász osz­31

Next

/
Thumbnails
Contents