Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

gyógyszerek beszerzése. Sokan nem értették meg a dolog fontosságát. A se­bész főorvosok- nem csak Magyarorszá­gon - féltékenyek voltak, hisz azt mondták a műtőben nem lehet egy ve­lük egyenrangú szakmabeli, a műtőben csak a sebész dirigálhat. A professzor műtősnője először az undor és a gyűlölet keverékével az ar­cán nézett rám. Az idők folyamán az­tán nagyon megszeretett. Az anestcziológia térnyerésével neki is könnyebb lett a munkája. Megalakult az Anesteziológus Társa­ság is. Társaságok akkoriban nem voltak. Olyan helyzet alakult ki nálunk, amit egy nyugati kollega fel sem tudott fog­ni. Az Egészségügyi Dolgozók Orszá­gos Szakszervezetének voltak szakcso­portjai. Az akkori Sebészeti Társaság hivatalos neve: Országos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Sebésze­ti Szakcsoportja. Ennek egy Szekciója lettünk. Mivel a Sebészeti Társaság a Klinikán működött a szekciónk is érte­lemszerűen ide kötődött. 1958-66-ig sokmindent próbáltunk. Orvostanfolya­mokat, továbbképzéseket szerveztünk. Legnagyobb sikerünknek az 1 éves anesteziológiai asszisztensképzést tar­tottuk. Remek gárdát tudtunk kiképez­ni. Töretlennek látszott az előmeneteled. Mi akasztott meg? A Forradalom után 1957 januárjá­tól én belopóztam az egyetemre. Átme­netileg a professzorok, úgy működhet­tek. mint régen. Egy idő után rekonst­ruálódtak a pártszervezetek és a sze­mélyzeti osztályok és 1958-tól egyedi személyi kérdések is terítékre kerültek. Kiderült, hogy én ott vagyok a klinikán, pedig nem lenne szabad. Egyrészt, mert osztályidegen származású vagyok, másrészt, mert a Forradalom alatt az esztergomi kórházban a Munkástanács elnökének választottak. Felkeresték a professzoromat azért, hogy engem tá­volítson el. A prof közölte, hogy nem tud nélkülözni, így 1 éves meghosszab­bításba beleegyeztek. A professzor úr arra kért, hogy tisztázzam esztergomi tevékenységemet. Eljöttem Eszter­gomba, és Bárdv Károly igazgató úr alá­írt egy általam fogalmazott szöveget, melyben benne volt, hogy mit tettem és mit nem tettem 1956-ban. Mit tettél, mint a Munkástanács elnö­ke 1956-ban? 20 tagból állt a Munkástanács. Raj­tam kívül még 2 főorvos volt a tagja. Darabos és Liszkai kollegák. Gyakor­latilag éjjel nappal dolgoztunk, renge­teg sebesültet láttunk el. A feladatunk volt még az ausztriai segélycsomagok elosztása is. Egyik este 2 láda narancs érkezett a kórházba, a ládákra rá volt nyomtatva: Habsburg Ottó ajándéka. Ráéreztem, hogy ebből még sok kelle­metlenségünk lehet. Akkoriban már 1 1 éve nem lehetett nálunk narancsot kap­ni. A narancs és a banán volt a kapita­lista jólét teteje és a szocialista nyomor jelképe. Azt javasoltam, számoljuk le egyenként a narancsokat, majd osszuk ki arányosan a betegek és a személyzet között. En lemondtam a részemről. így is tettünk. Ennek ellenére ment a sut­togó propaganda, hogy mi elsikkasztot­tuk a narancsokat. 22

Next

/
Thumbnails
Contents