Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

gyógyszerek beszerzése. Sokan nem értették meg a dolog fontosságát. A sebész főorvosok- nem csak Magyarországon - féltékenyek voltak, hisz azt mondták a műtőben nem lehet egy velük egyenrangú szakmabeli, a műtőben csak a sebész dirigálhat. A professzor műtősnője először az undor és a gyűlölet keverékével az arcán nézett rám. Az idők folyamán aztán nagyon megszeretett. Az anestcziológia térnyerésével neki is könnyebb lett a munkája. Megalakult az Anesteziológus Társaság is. Társaságok akkoriban nem voltak. Olyan helyzet alakult ki nálunk, amit egy nyugati kollega fel sem tudott fogni. Az Egészségügyi Dolgozók Országos Szakszervezetének voltak szakcsoportjai. Az akkori Sebészeti Társaság hivatalos neve: Országos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Sebészeti Szakcsoportja. Ennek egy Szekciója lettünk. Mivel a Sebészeti Társaság a Klinikán működött a szekciónk is értelemszerűen ide kötődött. 1958-66-ig sokmindent próbáltunk. Orvostanfolyamokat, továbbképzéseket szerveztünk. Legnagyobb sikerünknek az 1 éves anesteziológiai asszisztensképzést tartottuk. Remek gárdát tudtunk kiképezni. Töretlennek látszott az előmeneteled. Mi akasztott meg? A Forradalom után 1957 januárjától én belopóztam az egyetemre. Átmenetileg a professzorok, úgy működhettek. mint régen. Egy idő után rekonstruálódtak a pártszervezetek és a személyzeti osztályok és 1958-tól egyedi személyi kérdések is terítékre kerültek. Kiderült, hogy én ott vagyok a klinikán, pedig nem lenne szabad. Egyrészt, mert osztályidegen származású vagyok, másrészt, mert a Forradalom alatt az esztergomi kórházban a Munkástanács elnökének választottak. Felkeresték a professzoromat azért, hogy engem távolítson el. A prof közölte, hogy nem tud nélkülözni, így 1 éves meghosszabbításba beleegyeztek. A professzor úr arra kért, hogy tisztázzam esztergomi tevékenységemet. Eljöttem Esztergomba, és Bárdv Károly igazgató úr aláírt egy általam fogalmazott szöveget, melyben benne volt, hogy mit tettem és mit nem tettem 1956-ban. Mit tettél, mint a Munkástanács elnöke 1956-ban? 20 tagból állt a Munkástanács. Rajtam kívül még 2 főorvos volt a tagja. Darabos és Liszkai kollegák. Gyakorlatilag éjjel nappal dolgoztunk, rengeteg sebesültet láttunk el. A feladatunk volt még az ausztriai segélycsomagok elosztása is. Egyik este 2 láda narancs érkezett a kórházba, a ládákra rá volt nyomtatva: Habsburg Ottó ajándéka. Ráéreztem, hogy ebből még sok kellemetlenségünk lehet. Akkoriban már 1 1 éve nem lehetett nálunk narancsot kapni. A narancs és a banán volt a kapitalista jólét teteje és a szocialista nyomor jelképe. Azt javasoltam, számoljuk le egyenként a narancsokat, majd osszuk ki arányosan a betegek és a személyzet között. En lemondtam a részemről. így is tettünk. Ennek ellenére ment a suttogó propaganda, hogy mi elsikkasztottuk a narancsokat. 22