Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

tődtem hozzá, hisz Orsolya lányom 1 éves korában a betege volt. A sebészetet egy közismert, kedves ember vezette Oravecz István főorvos. Ebbe a csapatba tartozott még a dorogi sebész főorvos, László Viktor is, akinek a poénjait ma is sokan emlegetik. Ér­dekes, hogy az akkori osztályvezetők mind nagyon jó baráti kapcsolatban voltak egymással. Nem féltékenység, hanem az egymásra utaltság jellemez­te a kórházat. Ha valaki orvosként betette a vá­rosba a lábát, annak kutya kötelessége volt levizitelni az összes főorvosnál. Ma nem is merem mondani, van olyan fő­orvos a kórházban, akit még életembe nem láttam. Nincsenek olyan közös kórházi programok, ahol az ember ta­lálkozna a másikkal, és kapcsolatokat építhetne ki. Külön kellene szót ejtenünk volt apó­sodról Rajner Maki bácsiról! - Köztiszteletben álló, ismert, köz­kedvelt ember volt, hatalmas munka­bírással. A 100 ágyas belgyógyászaton minden nap levizitelt. Késő este érke­zett csak haza, hisz magánrendelést is folytatott. Sokat dohányzott és pikni­kus alkatú volt. 61 évesen halt meg. Évfolyamtársa és barátja volt Mosonyi László professzor. Amikor a szívinfarctusát megkapta, nem akart bemenni a kórházba. Hetente hoztam le a professzort hozzá, és az ő utasításai szerint kezeltük. Hirtelen halt meg ak­kor, amikor barátja éppen itt volt, de ő se tudott segíteni. A múlt után beszéljünk megint egy ki­csit a jelenről. Mennyire változtatta meg az életedet az, hogy már nem körzeti or­vos, hanem családorvos vagy? - 25 évig olyan szerenesés helyzet­ben voltam, hogy a rendelőm a saját házamban van. Egy lángész kitalálta, hogy ez így nem jó és a SZIM-be kell rendelnem. Ott folytattuk a munkát Pe­tőfi Sándor kollegámmal. Egyszer va­laki felvilágosított, hogyha vállalkozó volnék, megválaszthatnám a telephe­lyemet. I tána érdeklődtem az illetéke­seknél, hogyan lehetnék vállalkozó. Közölték, hogy 300 forintos illetékbé­lyeg és néhány papír kell hozzá. így let­tem a környék orvosai közül elsőként vállalkozó. Másnap visszaköltöztem a saját rendelőmbe a betegeim örömére. Nem voltam én vállalkozásbarát, mert nem tudtam mi az. Helyettem mindent megcsinált a kórház. Most sok admi­nisztratív teendőm is van. Megérte, hogy vállalkoztál? - Igen. Az Egészség Biztosítási Pénztár a körzet működésére szánt összeget, ami egy fejkvóta- semmi köze nincs a teljesítményhez- nem a közös kasszába küldi, hanem az én bankszám­lámra. Most én osztom be, mit mire költök. Takarékosabban gazdálkodok, mint azelőtt, amikor csak fel kellett venni a telefont és máris küldtek pl 500 fecskendőt. Ha vizsgálatot kérsz, azt számlázzák neked? - Nekem azt nem vonják le, hanem az illető intézménynek számlázza a pénztár. Nekünk van egy 50 forint kö­rüli pontértékünk, és amennyi beteg van- amilyen korosztályú a beteg- a pontértékek úgy változnak. Legjobb a 197

Next

/
Thumbnails
Contents