Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

scbb. Sokáig csináltam meg az angiográphiákat, később radiológiai módszerekkel végzett biopsiákat, punctiokat is végeztem Hogyan, miért váltottál az urológiáról a röntgenre? - Ma már megmondani nem tudom. Abban az időben volt bennem valamiféle nyugtalanság. Mást is szerettem volna csinálni. Ha hiszed, ha nem egész pontosan, racionálisan megmondani sem akkor, sem ma nem tudom. Foglalkoztam azzal is, hogy a belgyógyászatra megyek. Konkrét beszélgetéseim voltak ezzel kapcsolatban, aztán mégis csak a radiológiánál kötöttem ki. Az egyetem után miért választottad az urológiát? - Dorogi lévén Esztergomba szerettem volna kerülni. 3 esztergomi osztályt jelöltem meg, a szülészetet, a sebészetet és az urológiát. Miért lettél egyáltalában orvos? - Szép kerek dolgokat nem tudok neked mondani. Az esztergomi Szent István Gimnáziumba jártam. Szerettem az irodalmat, a matematikát. Nagyanyám Dorogon dolgozott a kórházban és elég sokszor voltam nála. Sok élményem volt az orvosokkal és a betegekkel kapcsolatban. Talán ez lehetett a legfontosabb hatás, hogy végül is az orvosira jelentkeztem, hisz a családomban se közel, se távol orvos nem volt. Pesszimista vagy a jövőt illetően? Olyan jó lenne már egy optimista beszélgetőpartnert találnom. - En se vagyok optimista. Miért? Csúcstechnikával, dolgozol, bizonyára jól meg is fizetnek, hol hát a probléma? - Tüdőd, azt hiszem ugyanazok a problémák vannak a diagnosztikában is, mint a klinikai gyakorlatban. Ami engem az utóbbi időben leginkább zavart az, hogy olyan feltételrendszerben működik a diagnosztika is, hogy nem a legjobb dolgokat hozza ki az emberből. Ott honorál, és úgy, ahol szinte semmit sem csinálsz, ugyanakkoramikor pedig úgy érzed, hogy a legjavát adtad annak amit tudsz, akkor csak szimbolikusan ad valamit. Olyan kompromisszumokba kényszerül bele napjaink diagnosztikája, amit nehezen tudok feldolgozni. Konkrétabban: semmiféle külső motiváció a jó minőségű munkára nincs. Például: elemi szükséglet, hogy ezeken a méregdrága gépeken minél több beteg legyen megvizsgálva, minél nagyobb legyen a kihasználtság. De úgy érzem ez már túlszaladt azon a határon, amit én józan kompromisszumnak tartok. Nem tudom elfogadni, hogy 20 percenként történjen meg egy betegvizsgálat, mert meggyőződésem, hogy ez az idő nem elég ahhoz, hogy a vizsgálat pontos, megbízható, precíz legyen. Márpedig 20 perc jut egy betegre, mert különben nincs elég pénz, nem lehet finanszírozni az egészet. Áttértünk egy piaci szemléletű egészségügyre. Nekem néha az a benyomásom, hogy így majdnem rosszabb, mint eddig volt. Sokszor szó sincs ésszerűsítésről. Legalább is nem ebbe az irányba hatnak a dolgok, hanem ennek a címén olyan tendenciák jönnek be az egészségügybe, amik elfogadhatatlanná tesz13 7