Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

kevesebbet tudok felszívni azokból a lehetőségekből, amik maradottak. Ke­vesebbet tudok megvalósítani, mint amit lehetne. Ez eszközigény, és pénz kérdése is. Mint politikus meg abszo­lút nem vagyok elégedett. Az emberek elszakadtak a közösségektől, nem akar­nak semmiben részt venni. Azt hitték a rendszerváltás kapcsán más kormány lesz, és akkor minden jobb lesz egy csa­pásra. Nem jöttek rá, hogy jó nem lesz. Nem másban kell bízni, hanem önma­gunkban. Hogy jó legyen, ahhoz az kell, hogy többet és jobbat is tegyünk. Most is mindenki azt várja- ezt tanulták 40 éven át-, hogy más csináljon helyettük valamit. Horn Gyula, Pető Iván, vagy Torgyán József nem fog megoldani semmit. Az embereknek másként kel­lene gondolkozniuk és cselekedniük. Csalódott vagyok, hogy ezt nem sike­rült az emberekkel megértetni. Hihe­tetlenül közömbösek vagyunk. Meg­győződésem, hogy az értelmiség egyik feladata, amellett, hogy kitalálja az új dolgokat az emberek felé azokat reali­zálja, hogy egyéb területeken is az élen járjon, tanítson , példát mutasson. Ha 3 kívánságod teljesülhetne, mellek lennének azok? - Ezen még nem gondolkoztam. A magam sorsával, munkámmal viszony­lag elégedett vagyok, többet nem tu­dok tenni. Örülök, hogy ez a nagy tár­sadalmi változás békésen zajlott le és kívánom, ha lehetne még kevesebb fe­szültségekkel haladjunk előre. Európá­ba akarunk menni. Mi esak akkor ju­tunk el oda, ha megváltozik a gondol­kodásunk és az életszemléletünk. Mi­nél tovább szeretném csinálni eddigi munkámat egészségesen és egészséges unokákat is remélek, hisz a fiam és a lányom családot alapított. Ezeket tud­nám kívánni, mert a gazdagság, a sok pénz akkor jön, majd ha az ország gaz­dag lesz. Nicaraguában ismertem egy embert, aki nagyon gazdag és ugyan­akkor boldogtalan volt. Azt mondta nekem; hiába vagyok gazdag és van sok pénzem és marhám, ha az áruimat nem tudom eladni. Hiába van 5 autóm, ha nincs benzin a kutaknál és ugyanazo­kon a rossz utakon kell mennem, mint azoknak akik lóháton járnak. Ha a né­pem szegény, akkor én is szegény va­gyok. Én nem vágyok gazdagságra, ak­kor érezném magam gazdagnak, ha körülöttem sok kis gazdag ember len­ne, nem csak anyagiakban, hanem gon­dolatokban, érzésekben, tettekben is. Köszönöm a beszélgetést 1995. október 159

Next

/
Thumbnails
Contents