Osvai László: Orvosportrék Esztergomból
Előszó
Dr. Pénzes István Ha a Vaszary Kolos Kórház bármely klinikai osztályára- legyen az nőgyógyászat, belgyógyászat, sebészet- va1 a m ilye n p r o b 1 é m á s eset érkezik és nehéz, szinte megoldhatatlan feladat előtt állunk, akkor sokszor elhangzik az, hogy a "beteget küldjük el a Pénzeshez". Így ez a kifejezés fogalommá vált. Idősebb kollegák ismerik személyesen is Pénzes Istvánt, de mióta O elkerült Esztergomból új generáció nőtt fel. A professzor úr szobájában ülve arról beszélgetünk, hogyan lett egy nógrádi ifjúból Esztergomot és más városokat érintve a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Anaesthesiológia és Intenzívterápiás tanszékének vezetője. - Orvosfamíliából származol? - Én egyszerű, falusi parasztgyerekkénr indultam. Balassagyarmat mellett Hugyagon születtem, és korán ráéreztem arra, hogy tanulnom kell. Tanáraim úgy látták, hogy talán képességeim is adottak. Már általános iskolában eldöntöttem, hogy orvos akarok lenni. 1965-ben végeztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Pályafutásomat Esztergomban kezdtem. Azon kivételek közé tartozom, akiknek két pesti állást is felajánlottak. Kétszer jöttem ki az elosztó bizottságtól, és nem fogadtam el az ajánlatukat. - Hogy történhetett meg az, hogy visszautasítottad a fővárosi állást és Esztergomot választottad? - Néhány alkalommal voltam ott kirándulni és rendkívül megtetszett a város és eleve azt kértem, hogy ide kerüljek. Amikor végül elfoglalhattam az esztergomi állást, pár napot dolgoztam és elkerültem katonának. Mégis a választásom szerencsés volt, mert Esztergom nekem meghatározta a jövőmet. Olyan főnökök mellett kezdtem dolgozni, akiktől tanulhattam. Kocsis főorvos úrtól a katonás rendet, fegyelmet, Csernohorszky Vilmos pedig felhívta a figyelmemet az anaesthesiológia és intenzívterápia fontosságára. Kocsis főorvos úr távozása körül felmerültek aggályaim és így mentem el először traumatológusnak Salgótarjánba, majd Nógrádba körzeti orvosnak. Azt kellett azonban tapasztalnom, hogy engem a körzeti munka nem elégít ki és újra visszamentem Esztergomba. - Ki volt akkor a sebészet vezetője? - Mátyus főorvos úr mellett kezdtem el sebészkedni, és az () egyénisége és lelkesítő képessége vezetett a pályám kezdetén. így talán nem volt véletlen, hogy egy nagykanizsai tudományos kongresszuson- ahol három előadásom is volt- Petri professzor úr megszólított és rövid beszélgetés után azt mondta, hogy szívesen látna a klinikáján. - Térjünk még vissza Esztergomhoz, kikre emlékszel még vissza az akkori kollegák közül? 14