Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

mivel a népesség folyamatosan öregszik. Az egészségügyben bekövetkezett árrobbanás nincs tekintettel arra, hogy mennyit tudunk áldozni rá. Mindezekkel együtt jobban el lehetne osztani a pénzt. Felháborítónak és elszomorítónak tartom, hogy milyen iszonyatos visszaélések mennek végbe a TBnél. Amibe én belelátok az egyszerűen kétségbeejtő. Közpénzekkel bánnak gálád módon egy ilyen időszakban. Az fel se merült benned, hogy vissza gyere a Vaszary Kolos Kórházba? Hosszú ideig még a munkaviszonyodat sem szakítottad meg. -1993. október l-ig fizetés nélküli szabadságon voltam a kórházból. Később felmerült a visszajövetelem lehetősége. Konkrét beszélgetésre is sorkerült Leel-Ossy professzorral. () elsők között volt, aki megtudta a döntésemet, hogy nem kívánok tovább képviselő lenni. Akkor még nem tudtam a drogambulantiáról. A professzor úr elmondta, hogy lassan nyugdíjba készül, nem ajánlhat főorvosi helyet, de megadta volna a lehetőséget arra, hogy valamelyik budapesti Neurológiai osztályra bejárjak, ahol neki jó kapcsolatai vannak, és szinten tartsam magam. Komolyan fontolgattam is a dolgot, de nem tudtam megosztani magam. Nekem 4 év alatt fontos volt, hogy családi életünk ne romoljon. Az első, legfontosabb szerepem mégis csak az, hogy a családomban ne legyenek functionális zavarok. 5 gyermek nagyon nagy felelősség. Ha most visszajönnék, már nem tudnám azon a szinten folytatni, ahol távozásomkor abba hagytam a munkát. Nem tartom reálisnak, hogy ilyen kihagyás után az osztály élére pályázzak. A betegekkel való foglalkozás persze hiányzik. Arra gondoltam, hogy a most végzett munkámat esetleg tanácsosként is cl tudnám látni és a létrejövő Alkohológiai- Addiktológiai Intézetben találhatnék magamnak helyet. Addiktológiából 19 94 májusában jeles eredménnyel szakvizsgáztam. 5 gyermek apja vagy. Biztattad őket, hogy orvosok legyenek? - Szóba se jött. Nekik nincsenek pozitív élményeik arról, hogy én orvosként dolgoztam, és így sokkal kevesebbet láthattak. Egyikükben sem vetődött fel komolyan, hogy ezt a pályát válassza. Legidősebb fiam III. éves egyetemista. Kémia és környezettant tanul Veszprémben. András fiam az ELTE-n 1 éves néprajz szakos. Lányom a Pető Intézetben konduktor szeretne lenni. Bálint 16 éves, érdeklődési köre rendkívül széles. Sára pedig a maga 11 évével még nem fogalmazta meg a jövőjét. Elégedett, optimista einher vagy? - Nem szoktam ezen gondolkodni. Jól érzem magam az életben, a helyzetemben. de tudom, hogyan érezhetném jobban magam. Időnként optimista, máskor nagyon lehangolt vagyok. A család kiegyensúlyozó szerepet jelent. Ha bajom van a sok gazemberség láttán, akkor ők jelentik a menekvést, a megnyugvást. Az optimizmusomat inkább a gyerekeim sorsába vetítem. Tudok abban hinni, hogy a szorgalmuk, elszántságuk eredményt fog hozni. Köszönöm a beszélgetést 1996. február 13 7