Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

először egy politikailag meghozott döntésre politikailag is választ adni. Amikor én beleártottam magam először a közéletbe az akkor volt, amikor a vízlépcső vita indult. Sok időt és energiát fordítottam arra, hogy minél többet megtudjak erről a műről. Elkezdtem különböző fórumokra járni. Az összes vízlépcső ellenes tüntetésre elmentem. A nagypolitika felé tartva, jelentős állomásom volt az MDF. Esztergomban, a Tökházban volt egy nagyon fontos fórum , ahol nagyszerűen éreztem magam. Éreztem az erőt a mozgalom mögött és ott helyben be is léptem. Az egyik ajánlóm ép Szontagh Csaba volt. Egyre jobban hittem, hogy lehet változtatni. A következő fontos állomás politizáló múltamban a "4 igenes" választás volt. Akkor megértettem, hogy sok múlik azon, hogy a politikai élet csúcsán kik vannak. Pozsgai választását megalkuvásnak, a lehetőségek beszűkülésének tartottam. Rendkívül felbosszantott az azóta elhunyt Csengev Dénes felhívása. Hatalmas árulásnak tartottam. Szakítottál is az MDF-el? - Másnap felhívtam az Antalics Misit és anélkül, hogy bárkivel konzultáltam volna a kérdésről, visszaküldtem a tagkönyvemet. Visszavonultam a politizálástól. Valamikor januárban kerestek meg olyan SZDSZ-esek, akik szintén az MDF-ből léptek ki. A pártok lázasan keresték a jelölteket. A felkéréskor több nap haladékot kértem, hisz meg kellett beszélnem a családommal. Végül is ráálltam, mert úgy éreztem, hogy ha szeretném a változást, azért tennem is kell. Munkahelyeden, főnököd mit szólt a döntésedhez? - Rendkívül liberális ember lévén a munkatársai döntését direkt módon soha nem befolyásolta és nem is minősítette. Beszélt nekem a kockázatról, mit csinálok majd 4 év múlva. Úgy éreztem jogosak a felvetései azon esetekben, ha valaki a műtőasztaltól megy el, de a psychiatriában, talán nem maradok le annyira. Sikeres országgyűlési képviselőnek tartottad magad? - A megválasztásomat sikernek tartottam. Jó érzés volt, hogy a választókerületemben mindkét fordulóban a legtöbb szavazatot kaptam. Személyes és pártsikernek tartottam, de soha nem estem abba a tévhitbe, hogy a rendkívüli kvalitásaimnak köszönhetem, hogy képviselő lettem. Az ellenzéki lét azonban egészen nyomorúságos volt. A kezdeti időtől fokozatosan bezárultak a minisztériumok és a hivatalok kapui az ellenzéki politikusok előtt. Egyre nehezebben jutottunk információkhoz. Mozgásterünk hihetetlen mértékben beszűkült. Az elvárások viszont hatalmasak, irreálisak voltak. Helyi képviselőként olyan kérésekkel fordultak hozzám melyeket lehetetlen volt teljesíteni. Csak egy példát szeretnék említeni: a katolikus egyetem kérdését. Ez nem parlamenti, még csak nem is egyházi döntés volt. Egy kuratórium határozott a telepítésről. A kuratóriumnak döntő többsége azokból a professzorokból állt, akik ma is ott tanítanak és nekik eszük ágában sem volt Esztergomba jönni. 144