Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

és Dorog város polgármestere lettél. Mi a magyarázata? Utólag visszatekintve ehhez csaknem egyenes út vezetett abban az értelemben, hogy ha valaki belekeveredik a szociális rehabilitációba, és a társadalombiztosítási kérdésekbe, annak szinte törvényszerű, hogy előbb vagy utóbb a társadalmi kommunikáció legmagasabb szintjén is szerepet kell vállalnia. A politika a társadalmi érdekütközések a társadalmi kommunikáció formája. Amikor a kérdések egy bizonyos súlyt, nagyságot elérnek, akár akarod akár nem a legmagasabb társadalmi kommunikáció szintjén kell állást foglalnod. Sokszor kerültem szembe ilyen kérdésekkel. Néhány hete példáid itt volt a munkaügyi miniszterasszony, mert a jövedelempótló támogatáson lévő emberek közhasznú foglalkoztatásának kérdésében egy helyi modellt alkottunk. Eljött, mert konfrontálódnunk, ütköznünk kellett olyan szintű döntésekkel melyek bennünket a periférián dolgozókat kapnak derékba. Ezeket a problémákat vissza kell jelezni. A visszajelzésnek a szakmai fórumok nem jelentenek elég erős lehetőséget. Amikor arról beszélek, hogy egy jó szakmai programnak törvényi akadályai vannak, akkor ez azt jelenti, hogy a törvényalkotásban kell új elemeket megjeleníteni. Asr orvostudomány és ezen belül a psychiatria is fejlődik, halad előre. Akinek nincs napi kapcsolata vele az óhatatlanul lemarad. Mi erről a véleményed? A kérdésben az is benne van, hogy véglegesnek tekinted a pályaelhagyásodat? Jelen pillanatban konzultánsként vagyok munkaviszonyban a Vaszary Kolos Kórházzal. Ez az egyetlen jogi lehetőségem, mely egyben a legminimálisabb anyagi terhet jelenti a kórház számára, hogy munkaviszonyom folyamatos legyen. Minden szerdán vizitelek az osztályon. A kórház-átvilágítás során az osztályt érintő valamennyi kérdésben a főnővérem és kollegáim hozzám fordulnak. A psychodiagnostika és syndromatologia legújabb elemeinek számítógépes kivitelezésében, korszerűsítésében részt veszek, és lemezen juttatom el, az osztályra. Eszem ágában sincs elszakadni a szakmától, szeretem a szűk értelembe vett psychiatriai tevékenységet. Nagyon nagy dolognak kellene ahhoz történnie, hogy én a szakmától elszakadjak. Mi lehet az a " nagyon nagy dolog" és ezzel azt is kérdezném, hogy politikusként milyen perspektívát látsz magad előtt? Nehéz kérdés, mert egyrészt látom, hogy a politikai eszközrendszer elkerülhetetlen, kihagyhatatlan, másrészt be kell vallanom, hogy rám is jellemző, mint minden emberre a politikával szembeni aversió. A politika akár akarjuk, akár nem mindig elidegenedési mechanizmusokat tartalmaz, ez pedig az ember számára nehezen viselhető el. Világos ugyanakkor, hogyha vannak jó gondolataid, ötleteid és látod, hogy működnek, akkor nagyobb hatékonyságú eszközök alkalmazására is vágysz. Egyszerű szakemberként képtelen vagy átrágni magad azon a bürokratikus politikai rendszeren, ami blokkolhatja az ötleteidet. Egy polgármesteri feladat nem pusztán szociálpolitikai jártasságot igényel, bár 131