Osvai László: Orvosportrék Esztergomból

Előszó

adatközlés helyett, akkor ez nagyon hatékony dolog lesz, és ezt teszi lehetővé ma már a technika az oktatás multimédia révén. - A professzor úr szokott krimit olvasni, vagy nézni? Es vajon csak olyanokat, ahol ki lehet következtetni a gyilkost? - Természetesen, sokszor megtippelem, és cl szoktam találni, de nem logikai úton. - Hadd legyek provokatív és megkérdezném, hogy egy József Attila verset hogyan olvas egy számítástechnikában jártas, mégis humán beállítottságú ember. - Több megközelítése van a kérdésnek. Elárulom, hogy a feleségem a prózát szereti és nagyon olvasott. El kell ismernem, hogy kiváló memóriája van a történetre, sőt még a nevekre is mindig emlékszik és a gyakorlatban is alkalmazza ezt a képességét. Mi nagyon jól összeillünk szellemileg is. En viszont a verseket szeretem. A versben több van, mint a prózában, van benne valamilyen kép, érzelem és benne van egy magasabb szintű mesteri struktúra. Chagallt én például ki nem állhatom, azért mert az az érzésem, hogy nem volt formai rajztudása. Szerintem a művészet is organikus dolog, amiben a tartalomnak és a formának, és amit ki akar fejezni annak harmóniában kell lennie. Azt szoktam mondani nagyon gorombán, ha valaki trágyából farag akármilyen szép szobrot, azt nem tudom úgy élvezni, mintha márványból tenné. Kell a dolgok harmóniája és ez az a plusz, ami foghatatlan, ami nem matéria. Ez érvényes a versre is. A jó versben van egy gondolat vagy érzelem, amit nem lehet szavakkal kifejezni, hiszen nem szavakban gondolkodunk. Ezért is van, hogy sokszor nem találjuk a megfelelő szavakat, mert a gondolat ugyan már megvan, de nem tudom kifejezni. A zene ugyanígy ki tud fejezni valamit, amit másként nem lehet. - Engedje meg, hogy visszatérjek a medicinához. Egy olyan öntörvényű, meghatározó egyéniség, mint On miért vállal el egy kórházigazgatói funkciót? - Elmondom. Surján László minisztersége idején az államtitkár megkérdezett, hogyan látom a magyar kardiológia helyzetét. Akkor írtam egy tanulmányt. 1980 óta fölmértem Tolna, Somogy, Baranya, Fejér és a budai oldal ez irányú adatait. Tanulmányomban leírtam, hogy a magyar kardiológiában szívsebész rémuralom van. Azt nézik, kit kell megoperálni, és hány pacemakert kell behelyezni. Mégsem ez az igazi gond, hisz mindez csak kb. 2500 beteget érint, de a többivel, amely 99 %át teszi ki a kardiológiai betegeknek, senki sem törődik úgy, ahogy kellene. Nincs hálózat, nincs szakellátás. Egyegy jó kardiológus akad az országban, de ez nem hálózat. Az elsőszámú gyilkos ellen, így semmi sincs megszervezve. Pontokba szedtem a javaslataimat, melynek lényege az volt, hogy a tüdőgyógyász hálózat, mint szervezet kapja kézbe ezeket és irányítsuk oda a szaktudást, akár szakrendelési órákat biztosítva, akár úgy hogy tüdőgyógyászokat kardiológussá képezzük. Az ilyen helyeket szereljük fel modern eszközökkel. Kiszámoltam, hogy ez az eszközellátás 20 millió dollárt jelentene. A 200 milliós világbanki hitelnek egytizedéből fel lehetne szerelni a 164 Gondozót, ha a közelben kardiológus van bol11