Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv

Tartalomjegyzék - KÖZÉPKOR

26. Harcok Esztergom birtokáért Ulászló és Erzsébet királyné hívei között (1440) Az esztergomi várból végrehajtott portyázások, és a vár ostroma Ebben az időben egy férfiú, aki valóban rászolgált a férfiú névre, és termetét, testalkatát tekintve sem volt utolsó Magyarország főemberei között: Szécsi Tamás, Dénes esztergomi érsek úr testvére őrizte Komárom várát. Ez az ember a többieknél is jobban elkötelezte magát a királyné szolgálatára, és ezért Esztergom várából vitéz csapatával gyakran előtört, és a királynétól és fiától elpártolt nemesek falvaiban tűzzel-vassal nagy pusztítást vitt véghez. Eljött a fürdők városába is, amelyet magyar nyelven Felhéviznek neveznek és Buda városához van csatolva. Ezt a király szeme láttára felgyújtotta, lángokba és sötét füstbe borította. Ulászló király pedig látta, hogy pártja minden erejét megfeszítve harcol érte, hallotta, hogy az ellenséges érzületű bárók alul fognak maradni a küzdelemben, összevonta tehát fegyveres csapatait, és merészen táborba szállt. Először is Esztergom várát akarta bevenni, és ezért ostromzárral vette körül, és miután Szent Tamás hegyén erődítményt épített, az ostromlók és ostromlottak gyakran csaptak össze kemény ütközetben, kölcsönösen sebeket osztogatva öntötték vérüket és adták ki lelküket. Amikor ezt Dénes érsek úr látta - minthogy részvétteli volt, természetében és erkölcseiben és életében nemes férfiú volt -, sóhajtozott és könnyezett, és úgy gondolta, hogy Isten büntetése lesújt rá, ha meg nem fékezi a pusztulás áradatát. Ezért szószólókat küldött a királyhoz, és béke és fegyverszünet létrehozásán fáradozott; meg is kapta. A forrás latin nyelvű. Fordította Horváth János. Kiadva: Thuróczy János: A magyarok krónikája Bp. 1980. 350-351.1. 66