Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv

Tartalomjegyzék - KÖZÉPKOR

10. Telegdi Csanád esztergomi érsek újjáépíti a Szent Adalbert Székesegyházat és megerősíti a várat (1340 körül) Szent Adalbert vértanúról nevezett székesegyházának alapostól ledöntött és lerombolt szentélyét faragott és csiszolt kövekből, csodás díszű oszlopokkal, erős lábazattal az építőművészet legjobb tudása szerint fölépítette, s azután üveges ablakokkal és kívül erődítményekkel ellátva befejezte. A templomot aranyozott csóktáblákkal, kelyhekkel, ékszerekkel és használati tárgyakkal fölszerelte s minden elődjénél gazdagabban és kiválóbb tárgyakkal ellátta. A vár falait és tornyait, amelyek régiségük és az elődök hanyagsága miatt már romlásnak indultak, egészen helyreállította, a lerombolt tornyokat újra építette, befedte és mindent igyekezett a legjobb karba hozni. Sőt a vár erősségének fokozására több új, magas és erős tornyot emeltetett. Különösen a vár gyöngébb oldalán akkora bástyát épített, hogy a többi tornyok közt kivált. Ezt lapos tetővel fedte és csatlakozó falakkal erősítette úgy, hogy gyönyörűség volt nézni. S bár a vár maga bevehetetlenül erős volt az említett sok torony miatt, mégis újabb és szilárd fallal még jobban megerősítette, mert a Dunáig terjedő részeket e fallal hozzákapcsolta és körülsáncolta. A régóta elhanyagolt és lakhatatlan érseki palotát is alaposan restaurálta, a palota oldalán álló két kápolnát elragadóan szépekké tqtte. A várhoz csatlakozó várost hatalmasan megerősítette, szilárd falakkal és tornyokkal körülövezte. Német városnak nevezte. Ebben a városban több templomot épített és azokat a szükségesekkel bőkezűen ellátta. A forrás latin. A Chronica Hungarorum Acephala részletét közölte Monumenta Ecclesiae Strtgoniensis III. kötet XX.l. szerk.: Dedek Crescens. Esztergom 1924. Dr. Leopold Antal fordítása. 60