Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv

Tartalomjegyzék - KÖZÉPKOR

haladva, a Sárkány hegyhez érkezik, honnét a Mihály pap, a vörös Kelemen kocsmáros és a Péter pap szó'lleihez ér, mely utóbbi helyen két Kovácsihoz tartozó határdomb áll. Innét tovább indulva a Ludweg szőllője felé ismét van egy határdomb, mely Kovácsit Bajontói elválasztja. Van ugyanott nyugat felől egy másik határdomb is, s ez Kovácsihoz való. Innét kerülővel (félkörben) megérkezvén a Mihályfia Miklós szőllejéhez, itt két határdomb van, melyek egyike dél felől választja el a Kovácsi területet a bajonitól: aztán a halár ismét kelet felé tart és felmegyen a Középmái nevű dombra, ahol Gergelyfia Póka szőlleje terül el, s ez is még Kovácsihoz tartozik. Egy másik szőllő ugyanott Pál kovácsé, ez szintén keletnek fekszik, de Bajonhoz tartozik. És a két szőllő közt is van egy határdomb, mely újonnan van fölhányva (vagy rakva). Ez a Kovácsi szőllők határjárása. A kovácsi szántóföldek határai pedig emezek: közel a nagy úthoz mely Esztergomból Budára viszen, van négy régi határdomb, melyektől egyenesen menve eljut az ember a Pártáspatak nevű vízhez. A folyón túl vonul el a nagy út, amely a Szent Margit templomától Esztergom városa felé vezet, és ez úton túlnan fekszenek a mezőségi boldogságos Szűz egyházának szántóföldjei, aztán eljut az ember az esztergomi zsidók temetőjéhez s ezzel végződik a Kovácsi szántóföldek határa. Kelt 1326. november 8-án. A forrás latin. Prímást Levéltár Lad. 24. Fase. 3. Nr. 1. Kiadva: Monumenia Ecclesiae Strigoniensis III. kötet, szerk.: Dedek Crescens. Esztergom 1924. 95-96. 1. A szöveget fordította Pór Antal. Esztergom-Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat Első Évkönyve. Esztergom, 1896. 27-29. 1. 57