Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv

Tartalomjegyzék - KÖZÉPKOR

10. IV. Béla megjutalmazza az esztergomi várat a tatároktól megvédő Simon ispánt (1243. január 24.) Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galicia, Lodoméria és Kunország királya. Krisztus valamennyi hívének, aki ezt a levelet majd megtekinti, üdvösséget az Úrban. Mivel a híveket kimagasló szolgálataikért jutalom illeti, méltányos, hogy a királyi bőkezűség adományokkal támogassa őket. Még sokkal inkább tartozik az uralkodó visszaadni azt, amit talán kevésbé méltányosan elvettek valakitől. Ennélfogva minden most élőnek és jövendőbelinek tudomására kívánjuk hozni e sorokkal, hogy megfontoltuk kedvelt hívük, a spanyol Simon ispán sok dicséretes szolgálatát, melyet kezdetben boldog emlékezetű atyánknak, András úrnak, Magyarország jeles királyának, majd nekünk, valamint az országnak teljesített a határon túli követségekkel és az országon belül egyaránt; a tatár veszedelem idején is mind a csatamezőn, mind Esztergom vár védelmével elismerésre méltó, dicső szolgálatokat tett nekünk. Ezért számos hű helytállásáról megemlékezve, de nem teljes viszonzás, mivel kimagasló, fényes tettei jóval több jutalmat érdemelnének, mint e sorok kijelentik, Csenke földet szigettel, réttel és más tartozékaival együtt, amelyet Simon ispán ugyanazon dicséretes emlékű atyánk adományából szolgálataival kiérdemelve valaha megkapott - de akkor úgy esett, hogy mi tőle visszavéve, Techa zsidónak adtuk volt -, visszaadtuk, visszaállítottuk, neki és örököseinek, valamint örökösei utódainak adjuk, adományozzuk és juttatjuk örök jogon való birtoklásra. E föld birtokába kedvelt hívünk, Achiles, a Szent Megváltó prépostja által beiktattuk. Hogy tehát ugyanezen Csenke föld örökre az ő és utódai kezén maradjon, amint azt Techa zsidó is birta adományunkból, s hogy valaki vagy bárki az udvarnokok közül, akikhez hajdan tartozott, az eljövendő időben meg ne háboríthassa, ez ügy örök em47