Ortutay András [vál. szerk.]: Komárom megyei helytörténeti olvasókönyv
Tartalomjegyzék - A XIX. SZÁZADTÓL A KIEGYEZÉSIG
elején, vagy március végén mikor a libák kikeltek, az iskolábajárás rendszerint megszűnt: próbatét? nem volt nálunk szokásban. Mert hiszen a mester és pap úgy is tudták mit tanultunk, a szülők pedig nem sokat törődtek velünk, tehát mirevaló volt volna a próbalét? Mikor mestramnak, mint egyszersmind jegyzőnek a helység házán (vagyis a bíró házánál, mert nem volt külön helységház) dolga volt: akkor mindig csak magunktól, vagy néha a meslerné asszonyom betekintése mellett katekizmust tanultunk, mi ekképen ment végbe: egy nagyobb fiú a kérdésekel könyvből elolvasta, mi többiek szintén könyvből a feleleteket ráolvastuk oly hangosan, amint csak bírtuk, úgy hogv csöndes időben kiabálásunk a falu végére is elhallatszott, pedig az iskola a helység közepén volt. A plébános úr, ha csak valami nem gátolta, minden szerdán és szombaton délelőtt tartotta a keresztény oktatást, mi leginkább csak abból állott, hogy a katekizmusban foglalt kérdésekel a nagyobb gyermekektől kikérdezte, kik a könyvben levő feleleteket szépen elmondották: e fölött aztán a tisztelendő úr a maga módja és tudása szerint magyarázgatott: ily napokon délután mindig szünidőnk volt. Minden gyermeknek reggel darab fát kellelt az iskolába vinnie, hogy azt fűthessék: néha a mesterné asszony bíztatott, hogy délutánra is vigyünk, ámbár ezzel nem tartoztunk, de azért ki szerét lehette, lopva is kapott egy-egy darabot hóna vagy inkább szűre alá, s avval elosontott, hogy mesterné asszonyomnak kedvében járjon. Egyébiránt fának nem voltunk szűkében, habár más szomszéd faluk erdejéből kellett beszerezni. Azonban fával az iskolát egy héten csak kétszer szokták fűteni: tudniillik szerdán és szombaton, mikor a tisztelendő úr megjeleni, egyébkor a lúllömött kis iskolát kipárolgásukkal maguk a gyermekek fűtötték, s néha annyira, hogy csak úgy csurgott róluk az izzadság. Más elosztás a gyermekek közt nem volt, csak az, hogy a leányok az első padokban, a fiúk a hálulsókban ültek. A legkisebbek pedig a padokon nem férvén el, a földre kuporodtak le vegyesen fiuk és leányokkal. Néha oly zsúfolva volt az iskola, hogy a tanító alig bírt megfordulni. A szobapadlózatot nem ismertük, az egész faluban csak a tisztelendő szobái voltak kipadlózva s kin a majorban az uradalmi gazdatiszt lakása. 231)
