Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából
Török világ Esztergomban
50 7. kelt levelében így tisztázza a dolgot. Ép midőn a királyi fejedelem követei a mi hatalmas császárunknak küldeni szokott tisztességes ajándékkal Budára érkeztek, ép akkor Dobó Ferenc reá tört Nógrád vidékére és néhány száz barmot és juhot elhajtott, ami még azóta, hogy a hatalmas császár e földet szablyájával megvette, nem történt vala. Ez kényszeritett arra, hogy Dobó Ferenc jószága, vagy jobbágyai ellen semmi jó végre ne igyekeznénk. De olyan faluknak, vagy városoknak, kik az hatalmas császárnak, vagy a királyi fejedelemnek igaz adófizető jobbágyai volnának, romlásukra okot nem adunk. De viszont olyanok, kik az adóból magukat kivonták, mint Szikszó, ami rajtok esik, magokat okolják. Szőnynek elpusztulása után, szept. 4-én, következő levéllel fordult Pálffyhoz : Mi, nagyságos Memy bég, Esztergom szanchiokságnak főhelytartója és gondviselője Isten kegyelméből. Köszönetünknek utánna ajánlom az szomszédságban Ngodnak hozzánk illendő tisztösséges dologban barátságomat. Annakutánna az felől kölletik írnunk Ngodnak, mivelhogy hallottuk az szönieknek elpusztulását és hogy menni kárt vallottanak volna. Mi annak az elpusztulásnak okát nem tudjuk mi legyen, hanem Ngod hivassa hozzád őket és kérdezze meg tülük, mi okáért pusztultanak légyen el és minekünk irja meg Ngod, hogy tudjunk gondot viselni felölök. Hol pedig ha ismét haza akarnak menni az falura, Ngod küldje haza őket, épüljenek meg és im mi azt fogadjuk a mi hitünkre, tisztességünkre, hogy senkinek meg nem hagyjuk őket nyomorítani, hanem oltalmazőjok leszünk. Mert mi azért jöttünk az szanchiokságban, hogy az fűidet ne hagyjuk pusztulni s ott mindönöknek oltalmazói akarunk lenni. Isten velőnk. In Isztergom.
