Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

37 helyeztetett Szolnokra, a hol 1557-ben működve találjuk. Ekkor felszólította Mágochit, Gyula vár birtokosát, adná át várát inkább a töröknek mint a magyarnak, támaszkodva az ő atyjának hatalmára, ki tekintélyes pasa, biztosította őt, hogy ha a töröknek adja át a várat, továbbra is meg fog maradni annak uraságában.

1) Szolnokról ismét visszatétetett Esztergomba. Velibég, a mozgalmas 1551. évben midőn Arzlán hatvani, Velizán fehérvári és Dervisbég pécsi szandsákbégek vetekedve pusztították a keresztények lakta részeket, ő a Matyus-földet, a Garam és Vágtől bekerített részt nyerte portyázásai színhelyéül. Ennek azonban Zoltay Lőrinc, az újvári kapitány, jeles vitéz ember keményen ellenszegült. Egy alkalommal, midőn 400 török a Matyus földön szerzett prédával hazafelé iparkodott, csupán 93 lovasával Lőrinc, Barth falunál, körülbelül két mértföldnyire Esztergomtól utjokat állotta és a véletlenség által kezébe játszottakat megtámadta, látván rajtok a fáradság hatását és a prédának súlyát, mely alatt nyögtek. E miatt anélkül is igen iparkodtak az újváriak környékéből kijutni és elhatározták volt, hogy ezeket csendben kikerülik, amint az későbben kitudatott. Lőrincet a győzelemre való biztos számítás lelkesítette a támadásra, habár ellenfele nagyobb volt. Társait néhány szempillantásig bátorítva, előbb maga állit ellenfele elébe és kihívja őt a küzdelemre. Ő, úgymond, az a Zoltay Lőrinc, aki még mindig lándzsát tört és kardot próbált a törökkel. Ezek azonban utalva arra, hogy ők most fáradtak, más időre kívánták halasztani a harcot. Lőrinc neheztelődve e válasz felett, őket gyáva x) Magyar Leveles Tár I. 220.