Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 317 — tergom kapujáig eljön és pusztit. A császári sereg csakhamar elvonult Esztergom alól anélkül, hogy valami feljegyzésre méltó előfordult volna.

1) Az egészben csak az nevezetes, hogy a haditanács jun. 4-ikéről kelt parancsával Montecuccolinak Esztergom ostromát csupán azon esetre hagyta meg, ha a török Erdélybe betör. A haditanács Eippay Györgynek jul. 18. és 21-ikén Pozsonyból hozzája intézett leveleit, melyekben Esztergom vívását sürgeti, figyelembe sem vette és a fővezért jul. 21. és 28-ikán kelt parancsaival Tokaj és a Tisza vidékére küldte.

2) A magyar és német csapatok mindig igen idegenkedtek egymástól, ennek fő oka az volt, hogy a németek mint zsoldosok alig törődtek sokat az ügygyei, a mi igen hátrányos volt, mert a magyarok ügyszeretetét is eredménytelenné tette. Erre igen találó példát ad Vitnyédinek 1661. jul. 24-ikén Kecskéshez irt levele, melynek betűszerinti tartalma ez: »Az Kegyelmetek németjei — ugy beszélik — Esztergomot látni mentek. Azon utjokban találtak volt egy török csatát elől, ki prédával és rabokkal ment vissza. Akarták — legalább a mi magyarjaink — az rabokat elvenni tőlök, de az németek meg nem engedték, hanem csak ugy ingyen az rabokkal együtt elbocsátották. Ha ez igaz, bizony nem érdemlik, hogy hazánkban korpákenyerek egyenek. Kérem Kegyelmedet szeretettel, ha mit értett az eránt, ugy ') Ortelius i. mű 197. Montecuccoli kéziratai között, melyek a cs. és k. hadi levéltárban vannak, sok becses feljegyzés van e hadjáratról. Van ott Esztergomnak tervrajza is. melyet maga a fó'vezér készitett. Mittheilungen des k. u. k. Kriegs-Archivs. 1898. 206. 223. s) Huber, Oesterreichs dipl. Beziehungen zur Pforte. Archiv. LXXXV. 542—545.