Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 291 — Ádámnak. A levél szószerint ez : »Szolgálok Ke­gyelmednek mint Uramnak, kedves Atyámfiának etc. Nem akarák itt némellyek az lélek kurva­fiai közül, hogy mi generálisok fogadjuk az ha­dakat, hanem az vármegyék külömb fogadtak. Ők tevének hadnagyokat. Ám az első próbánk­ban is vélek úgy megvertek a törökök, édes kedves Atyámfia ! tegnap estve, hogy mindannyi török között 5 magammal szaladtam ki, s jöttem amint jöhettem. Hogy penigh jól érzi Kegyelmed, hogy az újvári hostátod el rabiák, én is összve hivatván az hadakat, az martalékot az Párkány réven küldtem, s ugyan szikrázott ugy vágták az törökököt, az martalék. Az hagyott helyre el is jött utánnok az török, az ki máskép penigh rablani készült, kit meg is ira, — de már az les­ben — az szegény kapitány. Mégis mind addig jöt­tünk ellenkezni, hogy a sikra hoztuk ki Ti vár felé. Az hol, hogy szemünk láttára az seregeket harcnak állította; én is harcnak készültem. Hét szekér gyalogot (nem másról, hanem a viktoriá­rul gondolkodván) az magam, ormándi és vere­béli hajdút, magam személyem szerint vittem az bég seregére, in fúria beszárnyul vice-generális az lovaival, s oly tébolyodásba jutott az török, hogy futó félben vonult és hogy ormándi haddal az török megforditotta. Az pozsony vármegye­iek, az bestya lélek kurvafiak látták, hogy halad át az első sereg, az bizony négy zászlóval dan­dárunk lévén, el szaladott, és bennünket sikben hagyott. Az török azután az hátunkban jött el egész a Zsitváig. Hetvenkilenc fejet vettek. Har­minckét rabot. De egy derekas ember nem ve­szett, hanem a verebélyi vice-kapitány, Ormándi vice-hadnagy, Szécsi András, egy horvát, Mikvi­kovich. Az többi aki szaladott először az ve­16*

Next

/
Thumbnails
Contents