Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 251 — közülök kútban ugrottanak. És világon valamink volt, kit gyermekségünktől folyvást kerestünk, pénzünk, egyetmásunk, búzánk, szénánk, marhánk, az az, hogy mindenünk, mind egyszersmind oda veszett. Szarvasmarháinkat, mindenféle marháinkat és juhainkat elhajtották, minekünk szegény megromlott gyarmatiaknak felette nagy kárunkra, fogyatkozásunkra és romlásunkra. Immár mirajtunk megesett. Patientia! De ha Isten ezeket ostorul bocsátotta reánk, békességes tűréssel kelletik az mi kegyelmes Istenünktől szenvednünk. Ezek az megtörtént állapotok mind igy lévén, kérjük tökéletesen hidgye el Kegyelmetek, melyben semmi kétségünk. Nem is kételkedünk, hogy el ne hinné Kegyelmetek. Annak okújáért akaránk Kket mind nemesség, mind peniglen egész seregünk megtalálnunk és kérnünk nagy alázatosan, méltóztatnék egész jó akaratját mutatni hozzánk, rendelne valami bizonyos segítséget helyünkben ide Gyarmatban. Küldene népet közinkben, mert számtalan sokaknak az vitézlő rendben feleségekkel, gyermekekkel kellett menniek. Oka nem egyéb, hanem az, hogy egy falat kenyerek, élettyek, buzájok teljessógesen, az mint feljebb is megiránk, semmiök sem maradott szegényeknek. Kénytelen ki kellett az helyből menniek. Az ki mind ő Felségének a mi kegyelmes Urunknak, országunknak és helyünknek nem kevés kárunkra vagyon és leszen is. Azon is felette igen, igen kérjük Kegyelmeteket, mint hazánk íiait, minekünk jóakaró urainkat, fauthorinkat, méltóztatnék valami puskaport és ólmot rendelni. Abbul is nagy fogyatkozásunk vagyon, mivel gyakorta, ha török hirünk vagyon és lövetni kelletik az szokás szerint, örömest néha többet lövetnénk, de elégséges ólmunk és porunk nem leszen, csak békét kell