Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 242 — got. minthogy fölosztozott azzal is és hasznát akarja venni a marhának. A békesség tartsa dolgát, csak ő gyűjthessen göbölt. A ki nagy ellene van a szent békességnek, hogy a jámbor sződénieket, kik semmi okot a háborúra nem adnak, igy ostromolják. Kivántatik azért, hogy a marha visszaadassék, hogy a barátságos jó szomszédság tovább megmaradhasson. A mellett szünetlen a mint leselkednek az esztergomiak és párkányiak ezen szödéniek ellen, igaz munkájokban sem hagyják eljárni őket, kapdosnak szüntelen rajtok, hasonlóképen a damásdiak körül, a kik semmi háborúságra okot nem adnak. Csak az itt körülünk naponként török pártról történt sok csintalanságokat, lopásokat, kapdozásokat föl nem tudnók, elé nem tudnók számlálni, a mit cselekesznek az Esztergomiak és Párkányiak ; hol még ha elé számlálnók Hatvan és Eger tájáról mennyi csintalanságot, emberölést, gyermeklopást cselekedjenek Szécsény és Fülek s az több odavaló végeink között: egy konc papirosra is nem férne. De hogy tennének eleget a tovább valókról, ha ezekről a dolgokról kit napfényre hozunk itten a fejeknek, még nem tesznek eleget. lm a Komáromiaknak marhájokat is elvivék az Esztergomiak és Párkányiak ; azokat is oda veszték, vissza nem adák a szent békeségnek kívánsága szerint; akik ezek a felyül megirt dolgok tagadhatatlanok, kiről elégtétel kivántatik. Továbbá a legnagyobb és halhatatlan dolog a mire most török partról a szegény Duna két melléki jobbágyságot kényszeritik, verik a többit is a szerint, hogy a törököt a szegény jobbágy istrásálja, fegyverével a törököt őrizze, a paraszt