Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 212 — gyalni kezdtek. Ez igen vágyódott Esztergomot birhatni, azért nekik nemcsak a szabad elvonulást a maga és a vezér részéről megígérte, de biztosította őket arról is, hogy ha valaki itt megmaradni, zsoldba lépni kívánna, azt neki a meghatározott időben fizetni fogják. Eme feltételeket a német katonák közül 200-an, Dampierre tiltakozása ellenére elfogadták. És ezek, ami eddig soha sem történt, hadi jelvényeikkel, tábori dobjukkal, tisztjükkel, kezelőikkel, olyan módon, minta császárnak szolgáltak, ott visszamaradtak. A többiek körülbelül ezeren, a fogságából kibocsátott Dampierrel együtt, magukkal vivén podgyászukat is, nyilt zászlók alatt Komárom felé elvonultak. Sebesültjeiket és betegeiket hajójukon szállították.« A török kiséret néhány mértföldig követte őket.

1) Mátyás főherceg Albert főherceget, a németalföldi kormányzót, Esztergom átadásáról okt. hó 12-én kelt német levélben igy értesiti: »A megkezdett tudósításainkat szívesen folytattuk volna, de mivel szept. 14-én küldött levelünk óta semmi különös vagy érdekes nem történt, azért az értesítést máig hagytuk. Testvéri szeretettel, de sajnálattal és szívbeli fájdalommal jelentjük, hogy miután Mörsperg öt zászlóalj legénysége az erőditvényt és a sáncokat Esztergomnál négy hétig védte az egész török sereg ellen és néhány rohamot visszavert, mégis végre az ellenségtől legyőzetett és nagvobbrészök levágatott. Ezek után e hó 3-án a mieink a várat átadták. Az emiitett öt zászlóaljból, melyet Mörsperg ezredes hozott a táborba, nem maradt meg több 94 ép és másfélszáz sebesült és beteg katonánál. A legénységből, melyet az ellenség a várHist. Libri. 512.