Némethy Lajos: Emléklapok Esztergom multjából

Török világ Esztergomban

— 124 igen kora hajnalban útra indultam és vecsernye idején eme szép kastélyt több különféle helyen ostrommal, lövöldözéssel és robbanó szerekkel keményen megtámadtam és Isten mindenható segedelme és kegyelme által, lankadatlan nagy fáradság és munkával három óra alatt rohammal bevettem és elfoglaltam. Ami 5 és 6 óra között történt. És mivel az ellenségek oly makacsok voltak és e munkát oly keserűvé tették, katonáim a kastélyban mindenkit, a kit találtak, levágtak, nőket és gyermekeket sem kivéve. Csak azokat tették foglyokká, a kik jó hírnökök és őszinte jelentéseikkel a kereszténységnek javára lehettek. Az urak előtt már bizonyára ismeretes, hogy Delia nevü budai basa e kastélyt szórakozás és mulató helyéül alkotta volt. E csinos és szilárdan épitett kastélyban lakhelye volt neki. Kivüle sok előkelő katonatiszt is tartózkodott itt. De itt volt a tanyája a határon csatangoló csőcseléknek is, közöttük a legveszedelmesebb emberorzók és pribékoknak, a kik a mieinknek naponta nagy kárt okoztak. Itt találtatott a budai basának Ali nevű agája is, a kit a többivel együtt agyonütöttek. Saját vesztére május hó 28-án ide érkezett portyázásából 52 jól felszerelt janicsár és 250 lovas, a kik alig, hogy a kastélyba bevonultak, már is itt halálliaivá lettek. Isten kegyelméből az én katonáimból 8-nál több nem esett el. És pedig 1 német, 1 huszár, 3 a Nádasdyakból és 3 hajdú. Sebesültek pedig 10 német, 4 vallon, 25 magyar legény, de egyik sem halálosan. A rohamban a németek és vallonok férfiasan és vitézül tartották magokat. Kivált kitiint a vallonok hadnagya és a németek őrmestere. Habár igen óhajtottuk e kastélyt megmenteni és épen birtokunkba venni, de a tűz oly