Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

50 dik a németek iránt való előszeretetéről és az olaszok iránt való ellenszenvéről. Ennek, elbeszélése ama részében is nyomatékosan ad kifejezést, melyben Esztergom vára elfoglalása után történteket írja le. Itt élénk színekkel ecseteli, mit kellett a német katonáknak — den deutschen Knechten — tűrniük, kivált az alatomos olaszoktól. Többek közt ezeket mondja ; Ismeretlen mi okból történt az, hogy mig a törökök az olaszoknak kenyeret bort és más élelmiszert bőségben nyújtottak, hozzájok szállítottak, de sőt magok a taliánok szabadon minden nehézség nélkül hozhattak maguknak, addig a német legénységnek semmit sem nyújtottak, pedig ezeknek juttatták mindenütt a több és nehezebb munkát. Azon esetben, ha már volt is valami élelem a németek számára rendelve, azt az olaszok magok számára foglalták le, úgy, hogy nagy nehezen a németeknek csak csupán kenyér jutott. Azt vélik a német katonák, hogy eme bánásmódnak nem más az oka, mint az olaszok árulkodása. Az olaszok nyíltan, úgy hogy bárki is hallhatta, azt mondták a törököknek: A németeknek semmit sem adjanak, mert ha ezek a németek nem lettek volna benn Esztergom várában, az olaszok nekik a várat, mindjárt átadták volna, anélkül, hogy török részről bármely veszteségnek kellett volna történnie. Azt is gyanúsnak tartották a német katonák, hogy Lascan és Salamanca megparancsolták nekik, vigyék magok előtt azt a pálezát, a melyre ezek valamely irást erősítettek, mintha ezzel őket megszégyeniteni kívánták volna. Az átadási feltételek között ugyanis meg volt engedve, hogy zászlóikkal, fegyvereikkel vonulhatnak el, most pedig ezek helyett azt a szégyent kell türniök, hogy papiros lapot pálezára tűzve zászló gyanánt vigyenek magok előtt és úgy vonuljanak a Dunához, hogy átszállitassanak Kokernre (Kakadra). Abban az egy emlékezetes kedvezményben mégis részesültek, hogy midőn Szolimán a vár megtekintésére lovagolt, őt aranyos öltözetében láthatták. Ezt pedig valami rendkívüli szerencsének tarthatták, annál is inkább, mert még a müzülmánok is nagy szerencséjüknek becsülhetik, ha padisáhjokat szemlélhetik. A vár és környékének tisztogatása és a tömérdek holtnak eltemetése körül végzett fáradságos munka után már most útnak indíttattak e valóban gyászvitézek. De még az utolsó perczekben is — mondja Stella — daczára Szolimán kegyelmező parancsának a törökök felette kegyetlenkedtek vélök. A nőket férjeiktől elragadták, erőszakot követtek el rajtok és a kik el-