Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

27 lehullott, alól pedig megingatva és több helyen átfúrva olyan állapotba jutott, hogy a védők abban többé tartózkodni nem mertek, és bele menni sem mert többé senki. A torony mellett levő vastag fal a folyvást belecsapó golyók hatásának ellentállani sokáig nem volt képes, hanem iszonyú robajjal leomlott és oly földindulást okozott, hogy minden inogni látszott és a bástyákon lévők állva nem maradhattak. A lehulló falrészek a mieink közül sokat megsebesítettek. Nem is képzelhető, hogy mennyi bajt okoztak a falba becsapó ágyúgolyóktól kipattant kődarabok, melyek oly nagy erővel repültek szanaszét, hogy számosat a harczképtelenítésig megsebesítettek. Míg a tüzérség így működött, addig a többi katonaság is különfélekép foglalatoskodott. A földi munkához értő azapok csapatonként külön-külön tisztnek vezetése mellett árkokat és sánczokat készítettek. A puskákkal bíró janicsárok felhányt sánczaik széleire helyezkedtek el és lovassági pánczéloktól jól megvédve, a mint a nagyobb ágyúzástól keletkezett füst megszűnt, biztos lövéssel czéloztak a vár falain megjelenők fejeire. Sokat a bennlevők közül őrhelyeiken, a lesben fekvő janicsároknak magasból leeső nyilaik sebesítettek meg. A hajós katonaság a Duna partjánál, a víziváros hosszában helyezkedett el hajóival és fenntartotta Buda közt az okvetlen szükséges összeköttetést, szállítván az ostromszereket és az élelmet. A félbeszakítás nélkül éjjel nappal tartó ágyúzás a várnak bástyáit már annyira lerombolta, hogy azok, a földig leomlottak és a legördülő részek az árkokat is betöltötték. Ily körülmények között a védőknek a külső bástyákat el kellett hagyniok és gyorsan belső erődítményeket kellett készitniük, melyek közt kevesebb vészéivlyel védelmezhetik magukat. De már a belső falak és védművek is annyira rongálva voltak, hogy azoknak egyik pontján sem merte magát senki sem mutatni. A védők, hogy magokat a lövések ellen óvják, a közel levő biztos helyeken rejtőztek el és részint a földön fekve, részint gerendák mellé, melyek a falakon voltak, magukat meghúzva, várták az ellenség közeledtét. Ily sok fáradsággal és veszélylyel egybekapcsolt küzdelem után el kellett volna egy kis szünet, a kimerültségnek kipihenése. Azonban erre kilátás nem volt, hanem inkább perczen-