Némethy Lajos: Miként jutott 1543-ban Esztergom árulással török kézbe

23 hadműveletébe, kísérletet ton a várnak vérontás nélkül való megszerzésére, azért testőrségéből hármat, a kik mohamedá­nokká lett keresztények voltak, választott volt ki, egy olaszt, egy spanyolt és egy németet, mert ily nemzetségbeliekből állott a várőrség, mint ő azt jól tudta; ezeket a várba küldte, hogy a magok nemzetségebeliekkel közvetlen beszélhessenek. Ezek bebocsátva nagy ajándékot és jutalmat Ígértek a magukat meg­adóknak, a vonakodóknak pedig végelpusztítással fenyegettek, mert az ágyúk már helyeikre fel vannak állítva. Ezeket az aján­latokat a vezérek határozottan elutasították. Lascan és társainak válasza az volt: „Míg élnek védekezni fognak, a mint az jó katonákhoz illő, hisz fejedelmüknek becsületükkel, sőt esküjük­kel kötelezték magukat erre. Ok esküjüket meg akarják tartani, nem fognak úgy cselekedni, mint a hitehagyott átszököttek.' Mire a küldöttek szégyenkezve távoztak. Stella feljegyzése szerint a török eme visszautasítást nem tekintette végelutasításnak, hanem új kísérletet tett, ezt pedig eredménynyel. Meghívta Lascan Mártont, mint a vár parancsno­kát tárgyalásra. Aki arra meg is jelent volt. Míg a tárgyalás tartott, addig a törökök a várral szemben levő magaslatra, mely azzal majdnem egyenlő magassággal bír, ágyúkat helyeztek el, melyeket sánczkosarakkal és temérdek gáttal jól megvédtek. Mind ezen munkát meglepő gyorsasággal végezték. Ezt a parancsnok jól megfigyelte, de míg a tanácsko­zás tartott, addig a várba mi sem történt, mert Lascan titokban tartotta, mit szándékozik azonnal tenni. A tárgyalás befejezése után, míg a törökök senkitől sem háborgatva munkájukat végezték, addig a mieink is ágyúikat Szent-Tamás hegy felé fordították és csakhamar heves tüzelést kezdtek, melynek hatása az erődít­vényt szétdúlta és annak őrségét elzavarta. A kár az ellenséges tüzérségben igen nagy volt, az ágyúk magok, vagy kerekeik lődöztettek szét, ugy hogy néhány napig e helyről nem lődöz­hettek, mert ágyúikat másokkal kellett pótolniuk. Szinán csausz az ilyféle tárgyalásokról mit sem tud. Az ágyúknak elhelyezéséről pedig ezeket írja : Hétfőn, julius 30-ikán négy nagy falzúzó és várromboló ágyú érkezett, melyek a ruméliai béglerbégnek adattak át és annak az állomása felől a vár közelébe húzattak. A többi megérkezett ágyúkat az anatóliai had­test éjnek idején állította helyökre, úgy hogy a következő na­pim, kedden, julius 31-én megkezdték a várnak lövését, isme-

Next

/
Thumbnails
Contents