Monostori Balázs: A labdarúgás története Esztergomban

Tartalom - I. Az Ezeréves Város

A római kor. Az i.sz. I. század közepén Esztergom vidékén is megjelentek a római légiók. A várhegyi lerombolt kelta településre épült Solva első föld - és palánktábora Domitianus császár / 81 -96 / korában. A II. században, Traianus és Hadrianus császár uralkodásának idején már kőtábor készült. A környező határvédő erődítményeket, a limes táborait is ekkor építették újra kőből. Békés évtizedek után a kvádok és markomannok támadtak a limesre a Garam felől. A katonai helyzet olyan súlyos volt, hogy maga a római császár, Marcus Aurelius állt katonáinak élére az i. sz. 170-es években, s csak hosszas és véres harcok árán állt újra helyre a béke. A Garam torkolata mentén, a mai Esztergom vidékén írta a harcok szünetében elmélkedéseit a filozófus császár. Az i. sz. III-1V. században a Duna mentén egyre sokasodó őrtornyok védték a római birodalmat és a mai Esztergom környékét. Ilyen őrtorony maradványai kerültek elő a Zsidódi-dűlőben és a Búbánat-völgyben. Hideglelőskeresztnél pedig egy háromszög alakú római kőtábor nyomait találták meg. A népvándorlás kora. Az i. sz. V. század elején a római uralmat elsöpörték a hunok. S noha évtizedeken át egész Európa rettegett tőlük, amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan tűntek is el a Kárpát-medencéből. Utánuk a germánok, aztán az avarok következtek, majd a IX. század végén ismét egy új nép jelent meg: a magyar. A magyar királyság fővárosa. A magyarság sorsa szintén a megsemmisülés és a beolvadás lett volna, ha a 970-es években az akkori fejedelem Géza, fel nem ismeri a megmaradáshoz vezető egyetlen utat. Ő döbbent rá arra, hogy az élet ára : a kereszténység felvétele és egyidejűleg