Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920)

V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920) m Baross Gábor „vasminiszter", 1885 • Deák F. u. 2. A Megyei Levéltár épülete 1857 - Hild József - Prokopp János terve szerint • OKTATÁSÜGY, ISKOLÁK, KULTÚRA Az abszolutizmus időszakában a kormány jelentős erőfeszítéseket tett a népoktatás helyzetének javítására. Egy 1849-es kormányrendelet kimondta a 6-12 évesek tankötelezettségét. Az oktatás főfelügyeletét 1855-ig az állam, azután a katolikus egyház látta el. E korban Esztergomban jelentős lépések történtek az oktatásért. Új iskolaépületek mellett új típusú iskolák is létrejöttek. Ettől az időtől kezdve nevezhető Esztergom iskolavárosnak. A papi szemináriumot Scitovszky érsek 1851-ben hozta a Vízivárosba Nagyszombatból. Nyolcosztályos gimnáziummá szervezték át 1852-ben a négyosztályos városi „kisgimnáziumot". Bencés szerzetesek voltak a tanárai, és az oktatást is ők felügyelték. A kitűnő oktatást és nevelést nyújtó középiskola majd egy évszázadig működött bencések iránytásával. Ebbe az iskolába járt (1862-64) Baross Gábor, a kor kiemelkedő közlekedési minisztere, aki a magyar vasúthálózat fejlesztésével jelentősen hozzájárult Magyarország gazdasági fejlődéséhez. A gimnázium a mai városháza Bottyán utcai épületrészében működött. Tanári kara a szemközti épületben, az egykori pálos rendházban lakott. Az iskolát és a tanári lakást a város tartotta fenn, de az érsek is támogatta. Ebben a korszakban az elemi oktatás területén igazi újdonságnak számított a reáltanoda. A városház Duna felőli oldalán (Deák u. 2.) erre a célra építtette a város az egyemeletes elemi iskolát, ahol 32 elsős tanulóval indult az első alreáltanodai osztály. Első tanítói: Kaán János, Virkler Endre, Trampisch Károly, Zajicsek János, Hulényi Ferenc. Igazgató: Kollár István plébános. Bár a szomszéd községekből is jártak ide tanulók, az iskola fenntartását mégis a város fizette. Több elemi osztályt is ebben az épületben helyeztek el. A vasárnapi iskola is itt kapott helyet. Az iparostanoncoknak kötelező volt ezt az iskolát látogatni, ahol az általános ismereteken kívül 1-2 óra vallás- és erkölcstant is kellett hallgatniuk. A helyi (oskola) mesterképző egy szobában itt működött. Ezt a tanítóképzőt Scitovszky érsek támogatta. Mózer Sándor rajziskoláját szintén itt helyezték el, szegénysorú fiatalok és mások rajzoktatása céljából. A leány elemi iskolának is otthont adott az a reáliskola. A tanácsi határozat így fogalmazott: fontos a nőnevelés napirenden tartása, hogy a diáklányok megtanuljanak varrni, főzni és egyéb női munkákat is megismerjenek. 1861-től kezdve már a hazafias nevelést az oktatás alapjának tekintették: "...a haza és nemzet iránti gyöngéd kegyelet legyen." Hogyan töltötte a város lakossága szabadidejét, ünnepnapjait az önkényuralom időszakában? A vallási ünnepeket méltó módon tartották meg. A lakosság nagy része rendszeresen járt templomba. A gyerekek ministrálhattak, a felnőttek a templom kórusában énekelhettek. Ebben az időszakban a következő szállodák és fogadók működtek: Fürdő, Fekete Sas, Vörös Ökör (Kossuth u. 58.sz.), Magyar Király (Kossuth u. 25.sz.), Három Szerecsen (Kossuth u. 4. sz.). A helyi lakosok itt rendezték báljaikat. Ilyenkor általában felfogadtak valamely színitársulatot is. Újfalusi Sándor helyi színtársulata gyakran lépett fel farsangi bálokon. A befolyt öszszeget jótékonysági célra adomnyozták, pl. a kórház megsegítésére. 88