Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920)

V. Esztergom a török uralom utáni újjáépítéstől Trianonig (1685-1920) • A BAZILIKA ÉPÍTÉSE Rudnay érsek Ludwig van Remyt, majd Kühnel Pált bízta meg a tervek elkészítésével. (Terveit a Főszékesegyházi Levéltárban, makettját az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstárban találjuk). A bazilikát a dunai homlokzat vonalában, kétoldalt az új érseki palota övezte volna, és a templom előtt - két ölelő karként - a 12-12 kanonoki épület, az ószeminárium és az Érseki Tanítóképző Intézet épületei alkották volna a Magyar Siont, az ország, a Kárpát-medence vallási életének központját. A terveknek csak egy része valósult meg: a bazilika (1822-1869), az ószeminárium és hat-hat kanonoki palota. 1822. április 23-án ünnepélyesen elhelyezték az új székesegyház alapkövét. Ettől kezdve 1831-ig nagy lendülettel folyt az építkezés, Rudnay érsek haláláig. Az építésvezető Kühnel Pál halála után Packh János volt, akinek a vezetésével helyezték a bazilikába a Bakócz-kápolnát. Rudnay halála után nyolc évig állt az építkezés és csak az új érsek, Kopácsy József folytatta 1839-ben. Packh János halála (1839) után Hild József országos hírű építész folytatta az építkezést. Fő műve a kupola megépítése, 1845. augusztus 18-án a kupola csúcsára felállították a hét méter magas keresztet. A templom felszentelése már az önkényuralom idején, 1856. augusztus 31-én történt. Rudnay érsek - mint a reformkor nagy egyénisége - igye- • Ferenczy István: A Szent István vértanú-oltár kezett magyar művészeket foglalkoztatni a székesegyház építésénél. 1831, bazilika »trt i rj 5fs«<v»>» "V •Í^L ' ÍRASÉISR^' •.«Ma* V'.v^.v.T

^

^

jTO • Az egyházi központ kialakításának végleges terve, 1849 75