Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története
Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)
IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685) 6. Esztergom ostromai és felszabadulása (1594-1685) Az 1594. év fontos hadi eseménye volt Esztergom ostroma. Az erődrendszer ekkorra már jóval korszerűbb volt, mint török kézre kerülésekor. További erődítményekkel is gazdagodott. A törökök a Duna túlsó oldalán hídfőállást építettek ki. Az elpusztított Kakat helyén palánkvárat létesített, melyet Dzsigerdelen parkaninak (májlyukasztó erődnek) neveztek. (Ebből alakult ki a település mai neve). Ettől kezdve fontos szerepet játszott Esztergom ostromaiban. A másik erődöt a Szent Tamás-hegy tetején építették ki 1594-ben. A vár védelmére szánt erődítmény neve Tepedelen (fejlyukasztó). Az 1594. évi ostrom során sikerült elfoglalni a Királyi várost, Dzsigerdelent (a párkányi palánkot) és Tepedelent (Szent Tamás erődjét) is. A Víziváros falán lőtt résen behatolva próbálták rohammal visszafoglalni ezt a településrészt is. Ennél a sikertelen rohamnál kapott halálos sebet a végvári élet és korai költészetünk kiemelkedő alakja, Balassa (Balassi) Bálint. (A költő szobra - Dózsa Farkas András szobrászművész alkotása, 1938 óta a Tanítóképző Főiskola előtti hegyoldalon áll.) Balassa Bálint megsebesülésének pontos színhelyét csak újabban sikerült azonosítani a Katona 1st- • Balassa Bálint (1554-1594) képe ván u. 8. sz. ház, a volt Rusztem pasa fürdője melletti térségben. 2004. má- a Keresztény Múzeumban jus 29-én a Balassa Bálint-emlékév során állított emléktáblát ezen a helyen Esztergom Város Önkormányzata, a Balassa Bálint Múzeum, a Balassa Bálint Társaság és az Esztergom Barátainak Egyesülete. A költő és végvári vitéz születéséről, haláláról az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtárban őrzött családi biblia tanúskodik: „1554 lett Balassa Bálint 20. octobris 9 órakor dél előtt szombat napon Zólyomban..." (utána jegyezve későbbi kéztől: „Anno 1594. május 19. minden két combját lőtték által és az borbélyok gondviseletlenségek miatt holt meg 30-án, és vitetém Ujwárra, az után nem sokára mint egy holnap múlva ölték meg az tatárok szegény Ferenc urat (Bálint öccsét), temeték együtt mindkettőt Hybbén..." A Mátyás főherceg által vezetett ostrom a keresztény seregek fegyelmezetlensége miatt nem járt sikerrel. Az ostromló seregek (főleg idegen zsoldosok) garázdálkodásaikkal a környékbelieknek sok kárt okoztak. Illésházy István emlékiratában a következőket írja: „Mátyás főherceg... - semmi büntetést a táborban nem művele, és az okáért számtalan emberölések esnek vala. Egy nap sem volt, hogy magyart nem öltek. Paráznasággal, részegséggel, vendégséggel, kalmár áruval, udvari pompával úgy annyira rakva vala a tábor, ... hogy iszonyú vala benne maradni... öt-hat mérföldig, minden felé az falukat, városokat mind elpusztították. A szegénységnek minden marhájokat, lovukat elhordták pénz nélkül. A mezőn a vetéseket lekaszálták és a lovaknak adták. Annak utána a kévéket is szabadon hordták, mint ellenségét..." A felmentő török sereg hírére Mátyás főherceg elvonult Esztergom falai alól. 1595-ben egy kiváló hadvezér, Mansfeld Károly vezetésével közel 40000 főt számláló hadsereg vonult ismét Esztergom ostromára (18000 magyar katona, a többi idegen zsoldos!) SOBIESKI ESZTERCOA VISSZAVÉTELÉNEK 25Q:IK ÉVFORDULÓJÁRA ALLiTOTTA A AEGTE A VAROS ÉS A LENGTELARCfflR EGYESÜLET I933.SEPT IH • Sobieski emlékmű (Körmendi-Frim Jenő - Nagy János) 63
