Meggyes Miklósné [szerk.]: Szent István városa Esztergom története

Tartalom - IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685)

IV. Esztergom az Anjou királyok uralkodásától a törökök kiűzéséig (1301-1685) A tér délnyugati oldalán Szent Miklósról - a kereskedőit védőszentjéról - nevezett plébániatemplom emelkedett, amely elválasztotta a fó'teret a tőle délnyugatra, a Kis-Duna melletti Vízi kapuig terjedő „halpiactól". A város déli, nagyobb része több kerületre oszlott, melyek általában egyegy plébániatemplom körül alakultak ki. A piactér déli oldalához a latin városrész csatlakozott. Itt laktak a város leggazdagabb, többnyire távolsági kereskedelemmel, ill. finom kézműiparral (ötvösséggel) foglalkozó, s a latin nyelvcsaládba tartozó (belga, francia, vallon, olasz eredetű) polgárai. Közülük kerültek ki a városi tanács tagjai, akik már II. Endre királytól (1205-1235) oklevélkiállító és pecséthasználati jogot kaptak. E kereskedők árucsarnokai - egykorú oklevelek tanúsága szerint - a tér déli oldalán, ill. az ide vezető utcákban álltak. Plébániatemplomuk a különféle mesterségek védőszentjéről elnevezett Szent Péter-templom lehetett. Ettől keletre állt a ferencesek Segítő Szűz Máriáról nevezett temploma és kolostora, mely a város második legnagyobb temploma volt. Ebbe temették díszes vörös márvány síremlék alá IV Béla királyt és családját. • A Királyi város látképe déli irányból - a török pusztitás eló'tt (egykorú metszet) • A Szt. Miklós-plébániatemplom körítőfala a Széchenyi tér alatt - 2006. 53